KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/január
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Jean Marais (1913–1998)
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Van és változik Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Hirsch Tibor: Semmi sem az, ami Beszélgetés Jancsó Miklóssal

• Gaál István: Addio Padre Profeta! Búcsú Szőts Istvántól
• Szőts István: Címszavak a Röpiratból
• Szőts István: Don Quijote magyarok Levél Északra
• Schubert Gusztáv: Fekete lyuk Cigánysorsok
• N. N.: Roma-filmek
• Rádai Eszter: Ugyanolyan vagyok, mint te Cigányok a médiában
• Gyurkovics Tamás: Cigányok ideje Romák a televíziókban
• Fáy Miklós: Mit ér a vér, miszter fehér? Roma-klip
• Lajta Gábor: A semmi moralistája Kuroszava-töredékek
• Báron György: Erdő és sár A hét szamuráj
• Létay Vera: Még nem, már igen Madadayo
• Pápai Zsolt: Thrillerhez öltözve Brian DePalma filmjei
• N. N.: Brian DePalma filmjei
• Bikácsy Gergely: A sikoly Vigóról jut eszembe
• Hideg János: Macskák, kölykök, uszályok Jean Vigo élete
• Galicza Péter: Hiánydramaturgia Beszélgetés Herskó Jánossal
• László Péter: Mesék ezeregy forintból Open Film Fesztivál
• N. N.: OFFkárral díjazott filmek
KRITIKA
• Varga Balázs: „Csak ami nincs” Tükröződések
• Vágvölgyi B. András: Drog road-movie Félelem és reszketés Las Vegasban
MULTIMÉDIA
• Molnár Dániel: Infóháború, médiamarkec Ars Electronica
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Ezer hold
• Ágfalvi Attila: Sue
• Turcsányi Sándor: Ronin
• Varró Attila: Halloween – Húsz évvel később
• Beregi Tamás: A sivatag rabjai
• Mátyás Péter: Keresd a nőt!
• Hungler Tímea: Átkozott boszorkák
• Tamás Amaryllis: Apád-anyád ide jöjjön!
• Vidovszky György: Gattaca

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Tökéletlenek

Tosoki Gyula

The Suicide Kings – amerikai, 1997. Rendezte: Peter O’Fallon. Szereplők: Christopher Walken, Denis Leary, Sean Patrick Flanery. Forgalmazó: FIBIT. 103 perc. 

A Kutyaszorítóban és a Ponyvaregény által a kilencvenes évek második felében elindított filmdivat gyakran nem csak hervadt utánjátszásokat, hanem intelligens tarantinoesque-eket is eredményezett: többek között az olyan filmek, mint Troy Duffy Testvérbosszúja vagy Paul McGuigan Alvilági játékokja bizonyították, hogy a rendező köpönyegéből az üres fejű epigonok mellett igyekvő kismesterek is előbújtak. Peter O’Fallon is ezek közé tartozott; Tökéletlenek című munkája a Tarantino-láz bontakozása idején született, és ugyan letagadhatatlanul a Kutyaszorítóban ihlette, mégsem annak ostoba kópiája, inkább okos utánlövése.

Carlo Bartolucci (Christopher Walken) rettegett gengsztervezért elrabolja néhány huszonéves fiú, de nem azért, hogy ártsanak neki, hanem mert segítséget várnak tőle. Egyikőjük húgát ugyanis ismeretlenek tartják fogva és csak méretes váltságdíj ellenében hajlandóak elengedni. A fiúk azt remélik, hogy a kényszer hatására Bartolucci – alvilági kapcsolatait felhasználva – segít nekik az emberrablók felkutatásában. Igaz ugyan, hogy a kiinduló szituáció csöppet mesterkélt és dramaturgiailag sem eléggé megalapozott (az expozíciót látva joggal vetődik fel a kérdés, hogy miért jattol le egy nagymenő gengszter néhány ismeretlen kiscserkésszel, és miért indul el velük mulatozni), ámde ezt követően szellemes jelenetek sora következik. Nem utolsósorban azért szellemesek, mert értően adaptálják Tarantino gengszterfilmjeinek leleményeit. A Tarantino-hatás eleinte csak szőrmentén érzékelhető (például a Ponyvaregényt idézi az a cselekményszál, amelyben Bartolucci gorillája és annak társa látható), ám idővel az inspiráció nyomatékosabbá válik. A Kutyaszorítóban nyomvonalára akkor tér rá O’Fallon, amikor kiderül, hogy a fiúk között a hugicát elrabló ismeretlenekkel lepaktáló áruló rejtezik: innentől kezdve az ennek kiléte utáni találgatás fűzi egymáshoz és tölti meg feszültséggel a jeleneteket.

A Tökéletlenek távolról sem hibátlan film, de fogyatékosságait feledteti a feszes sztorivezetés, a történet triplacsavarja, továbbá a színészek teljesítménye. Mindenekelőtt Christopher Walkené, aki a játékidő jelentős részében egy székbe kötözve játszik.

Extrák: nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/09 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11234