KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/január
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Jean Marais (1913–1998)
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Van és változik Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Hirsch Tibor: Semmi sem az, ami Beszélgetés Jancsó Miklóssal

• Gaál István: Addio Padre Profeta! Búcsú Szőts Istvántól
• Szőts István: Címszavak a Röpiratból
• Szőts István: Don Quijote magyarok Levél Északra
• Schubert Gusztáv: Fekete lyuk Cigánysorsok
• N. N.: Roma-filmek
• Rádai Eszter: Ugyanolyan vagyok, mint te Cigányok a médiában
• Gyurkovics Tamás: Cigányok ideje Romák a televíziókban
• Fáy Miklós: Mit ér a vér, miszter fehér? Roma-klip
• Lajta Gábor: A semmi moralistája Kuroszava-töredékek
• Báron György: Erdő és sár A hét szamuráj
• Létay Vera: Még nem, már igen Madadayo
• Pápai Zsolt: Thrillerhez öltözve Brian DePalma filmjei
• N. N.: Brian DePalma filmjei
• Bikácsy Gergely: A sikoly Vigóról jut eszembe
• Hideg János: Macskák, kölykök, uszályok Jean Vigo élete
• Galicza Péter: Hiánydramaturgia Beszélgetés Herskó Jánossal
• László Péter: Mesék ezeregy forintból Open Film Fesztivál
• N. N.: OFFkárral díjazott filmek
KRITIKA
• Varga Balázs: „Csak ami nincs” Tükröződések
• Vágvölgyi B. András: Drog road-movie Félelem és reszketés Las Vegasban
MULTIMÉDIA
• Molnár Dániel: Infóháború, médiamarkec Ars Electronica
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Ezer hold
• Ágfalvi Attila: Sue
• Turcsányi Sándor: Ronin
• Varró Attila: Halloween – Húsz évvel később
• Beregi Tamás: A sivatag rabjai
• Mátyás Péter: Keresd a nőt!
• Hungler Tímea: Átkozott boszorkák
• Tamás Amaryllis: Apád-anyád ide jöjjön!
• Vidovszky György: Gattaca

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Giallo

A modern horror mesterei: Fulci & Romero

Zombiesztétika

Sepsi László

Úgy látszik, a vegetáló magyar filmes szakkönyvpiacon a horror képviseletében csak az élőhalottak képesek talpon maradni. Míg az általában kortárs tömegfilmmel és műfajisággal foglalkozó kiadványok is viszonylag ritkák, a megbecsültség szempontjából ezekhez képest is hátránnyal induló horrorfilmet öt évvel ezelőtt a Varga Zoltán – Vajdovich Györgyi páros képviselte a vámpírfilmről szóló kötettel (A vámpírfilm alakváltozatai, 2009), idén pedig a szintén tandemben dolgozó Orosdy Dániel és Schreiber András munkájában a zombi jelenti a vezérfonalat. A modern horror mesterei: Lucio Fulci & George A. Romero két olyan rendező portréját helyezi egymás mellé, akinek életműve ugyan korántsem szűkíthető le az élőhalott-motívumra (ezt a kötet sem felejti el hangsúlyozni), de szélesebb körben elsősorban mégis elsősorban a horrorfilmjeik ismertek. Emellett mindketten zsánerben gondolkodó, ugyanakkor egyedi látásmóddal bíró szerzők, akiknek munkásságát a külföldi szakirodalom az elmúlt évtizedekben már elkezdte feldolgozni. Mindebből persze magyar nyelven a folyóiratokban és blogokon fellelhető szórványos cikkeken kívül igen kevés látszik, így a Fulci & Romero hiánypótló műként került a könyvesboltok polcaira, ami egyszerre ismerteti az életműveket és veti fel a lehetséges értelmezési stratégiákat, kitérve olyan, itthon kevésbé tárgyalt aspektusokra, mint Fulci és Artaud, vagy Romero és az apokaliptikus irodalom viszonya.

A kötet három nagy részre tagolódik: a legterjedelmesebb első kétharmadban Orosdy Fulci-tanulmánya és Schreiber Romero-esszéje olvasható, az utolsó száz oldalon pedig szószedetet, kislexikont és filmográfiákat találunk, néhány szembetűnő következetlenséggel. Míg a Fulci-filmográfia a kiemelt munkatársak listáját is tartalmazza, a Romero-táblázatból ez a hasáb teljesen hiányzik, a kislexikon egzakt definíciók helyett olykor csak zavaros benyomások összességét kínálja (lásd a camp esetében). Ugyan a bevezető nyíltan deklarálja, hogy a Fulci & Romero „nem ragaszkodik szigorúan a tudományos formákhoz”, a függelék fésületlensége a törzsszövegben is visszaköszön, és itt már az érdeklődő olvasó további tájékozódását is nehezíti. Bár a könyv használ lábjegyzeteket és a két nagy fejezetet (formailag teljesen eltérő) irodalomlista zárja, a pontos adatok megadásával a szerzők sokszor adósok maradnak. Orosdy gyakran hivatkozik „egyes forrásokra” és közelebbről meg nem nevezett interjúkra, de például a Fulcit elemző, többször hivatkozott feminista kritikus neve és tanulmányának címe sem derül ki a szövegből. Így a kötet hátránya nem abból fakad, hogy két eltérő attitűddel bíró szerző írásai kerültek egymás mellé – ez önmagában egy izgalmas koncepció –, hanem hogy a végiggondolatlan technikai megoldások a kötet használhatóságát és a szövegek színvonalát is rontják.

Orosdy és Schreiber portréi között elsősorban az elemzéshez való viszonyuk jelent számottevő különbséget. Míg előbbi leginkább gazdag háttérinformációkra és az egyes filmek értékelésére koncentrál, éppen csak megemlíti a fontosabb olvasatokat (mint a szem és a kín viszonya Fulcinál), viszont különös hangsúlyt fektet Fulci vélt személyiségrajzának felskiccelésére, a Király Jenő-i szellemiségben fogant Romero-fejezet jóval bátrabban értelmezi a filmkorpuszt, a legelterjedtebb interpretációk mellett a filmek lehetséges vallásos, illetve a zombi-motívum filozófiai olvasatát is felkínálva. Közös pont viszont a két írásban, hogy tételesen ismertetik a szerzők filmjeit, így a Fulci & Romero afféle filmguide-ként is használható, hiszen egy-egy oldalban összefoglalja a művek tartalmát, gyártási hátterét és lehetséges olvasatait, emellett Orosdy fejezete tartalmaz egy katalógust Fulci fontosabb kézjegyeiről és visszatérő témáiról, amibe viszont általánosságukban semmitmondó tételek is bekerültek, mint a „kreatív történetmesélés” vagy a „kiváló színészi alakítások”. A Fulci & Romero szakkönyvként és ismeretterjesztő kiadványként éppoly hullámzó minőségű, mint a tárgyalt szerzők életműve, amiben izgalmas ötletek („Fulci szerint Isten létezik, csak a fájdalom Isteneként,” 130. old.) keverednek banális meglátásokkal („Fulcinak voltak barátai”, uo.). Szigorúbb szerkesztői jelenlét híján a kötet legalább annyira kihagyott ziccer, mint amennyire üdvözlendő kezdeményezés.

 

Kontraszt Plusz Kft. Pécs, 2014.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/11 34-34. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12017