KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/január
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Jean Marais (1913–1998)
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Van és változik Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Hirsch Tibor: Semmi sem az, ami Beszélgetés Jancsó Miklóssal

• Gaál István: Addio Padre Profeta! Búcsú Szőts Istvántól
• Szőts István: Címszavak a Röpiratból
• Szőts István: Don Quijote magyarok Levél Északra
• Schubert Gusztáv: Fekete lyuk Cigánysorsok
• N. N.: Roma-filmek
• Rádai Eszter: Ugyanolyan vagyok, mint te Cigányok a médiában
• Gyurkovics Tamás: Cigányok ideje Romák a televíziókban
• Fáy Miklós: Mit ér a vér, miszter fehér? Roma-klip
• Lajta Gábor: A semmi moralistája Kuroszava-töredékek
• Báron György: Erdő és sár A hét szamuráj
• Létay Vera: Még nem, már igen Madadayo
• Pápai Zsolt: Thrillerhez öltözve Brian DePalma filmjei
• N. N.: Brian DePalma filmjei
• Bikácsy Gergely: A sikoly Vigóról jut eszembe
• Hideg János: Macskák, kölykök, uszályok Jean Vigo élete
• Galicza Péter: Hiánydramaturgia Beszélgetés Herskó Jánossal
• László Péter: Mesék ezeregy forintból Open Film Fesztivál
• N. N.: OFFkárral díjazott filmek
KRITIKA
• Varga Balázs: „Csak ami nincs” Tükröződések
• Vágvölgyi B. András: Drog road-movie Félelem és reszketés Las Vegasban
MULTIMÉDIA
• Molnár Dániel: Infóháború, médiamarkec Ars Electronica
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Ezer hold
• Ágfalvi Attila: Sue
• Turcsányi Sándor: Ronin
• Varró Attila: Halloween – Húsz évvel később
• Beregi Tamás: A sivatag rabjai
• Mátyás Péter: Keresd a nőt!
• Hungler Tímea: Átkozott boszorkák
• Tamás Amaryllis: Apád-anyád ide jöjjön!
• Vidovszky György: Gattaca

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Csodapirula

Kovács Kata

Medicinen – svéd, 2014. Rendezte: Colin Nutley. Írta: Daniel Réhn és Edward af Sillén. Kép: Jens Fischer. Zene: Per Andréasson. Szereplők: Helena Bergström (Johanna), peter ggers (Erik), Ida Engvoll (Linda), Anton Forsdik (Otto). Gyártó: Sweetwater Productions. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 90 perc.

A Csodapirula kissé lassan hömpölygő és bő lére eresztett komédia a negyvenes éveiben járó Johannáról, akit épp minden fronton pofoz az élet: volt férje fiatalabbra cserélte, főnöke folyton hatalmaskodik felette, kiskamasz gyerekeit nem tudja elvinni a beígért nyaralásra, a szerelmi élete pedig egyenlő a nullával. Egyetlen hű társa a folyton kiújuló herpesze, amitől gyógyszertesztelés fizetett alanyaként próbál megszabadulni. Johanna a Dolce Vita nevű női magazinnál dolgozik csupa olyan nővel együtt, akik mind azt hazudják, látták a Fellini-filmet, az igazság azonban az, hogy maguk között inkább a Mamma Miá!-t idézgetik. Colin Nutley filmje csak diszkréten rugaszkodik el a romantikus komédia hagyományaitól, részben a realista hangvételű skandináv melodráma, részben a családi film, részben pedig a fekete humor irányába – ugyanakkor van egy meglehetősen műfajidegen képi világa, mintha csak egy Rembrandt-korabeli festményben járnánk.

A Csodapirula elsősorban a női tematika miatt lehet emlékezetes, ám Johanne nem annyira a szilaj skandináv hősnők (Dina vagyok, Serena), mint inkább Bridget Jones közeli rokona, egész pontosan a harmadik kötet (Bolondulásig) tájékán. Szingli íróként és anyaként, oldalán egy fiatal pasival, Johanne útja a felemelkedés felé azonban többek között egy egyéjszakás melegkapcsolattal és némi könnyed zsarolással van kikövezve. Az egyébként kiváló színészi alakításokban és hiteles pillanatokban bővelkedő darab fő gyengéje a túlbeszélt cselekmény és a túl sok egyenrangú szereplő – szerencsére a hősnő figurája kellően karakán és kigyúrt ahhoz, hogy nagyjából összefogja a csiricsáré kavalkádot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12351