KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/január
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Jean Marais (1913–1998)
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Van és változik Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Hirsch Tibor: Semmi sem az, ami Beszélgetés Jancsó Miklóssal

• Gaál István: Addio Padre Profeta! Búcsú Szőts Istvántól
• Szőts István: Címszavak a Röpiratból
• Szőts István: Don Quijote magyarok Levél Északra
• Schubert Gusztáv: Fekete lyuk Cigánysorsok
• N. N.: Roma-filmek
• Rádai Eszter: Ugyanolyan vagyok, mint te Cigányok a médiában
• Gyurkovics Tamás: Cigányok ideje Romák a televíziókban
• Fáy Miklós: Mit ér a vér, miszter fehér? Roma-klip
• Lajta Gábor: A semmi moralistája Kuroszava-töredékek
• Báron György: Erdő és sár A hét szamuráj
• Létay Vera: Még nem, már igen Madadayo
• Pápai Zsolt: Thrillerhez öltözve Brian DePalma filmjei
• N. N.: Brian DePalma filmjei
• Bikácsy Gergely: A sikoly Vigóról jut eszembe
• Hideg János: Macskák, kölykök, uszályok Jean Vigo élete
• Galicza Péter: Hiánydramaturgia Beszélgetés Herskó Jánossal
• László Péter: Mesék ezeregy forintból Open Film Fesztivál
• N. N.: OFFkárral díjazott filmek
KRITIKA
• Varga Balázs: „Csak ami nincs” Tükröződések
• Vágvölgyi B. András: Drog road-movie Félelem és reszketés Las Vegasban
MULTIMÉDIA
• Molnár Dániel: Infóháború, médiamarkec Ars Electronica
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Ezer hold
• Ágfalvi Attila: Sue
• Turcsányi Sándor: Ronin
• Varró Attila: Halloween – Húsz évvel később
• Beregi Tamás: A sivatag rabjai
• Mátyás Péter: Keresd a nőt!
• Hungler Tímea: Átkozott boszorkák
• Tamás Amaryllis: Apád-anyád ide jöjjön!
• Vidovszky György: Gattaca

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Túlélni Picassót

Hungler Tímea

 

James Ivory filmje tízéves periódust ölel fel Picasso életéből, méghozzá azt az időszakot, melyet a festő az egyetlen olyan nő társaságában töltött el, akit nem ő hagyott el. Francoise, a festőnő meséli el kettőjük élettörténetét tiszteletadása jeléül. A film azonban nem korlátozódik „jelenetekre egy házasságból”, túllépve a magánember-Picasso bemutatásán a teljes emberképet célozza meg több mint kétórás időtartama alatt.

A gond csupán ott van, hogy a Picassót alakító Anthony Hopkinst minduntalan háttérbe szorítja az egykori szeretőkből, barátnőkből álló, jussát követelő baromfiudvar, így ahelyett, hogy valamivel többet tudnánk meg a mesterről a nőkhöz fűződő viszonyán keresztül, egyszer csak elveszítjük őt a forgatagban. Az esetet súlyosbítja, hogy Hopkins Picassója semmiképpen sem az a filmben többször megfogalmazást nyert öntörvényű, sátáni Don Juan-figura, inkább nevezhető joviálisnak és apáskodónak. A körülötte kialakuló hiszteroid nőstény-kirohanások így már-már elgondolkodtatják a nézőt afelől, hogy nem jól álcázott iróniával találta-e szemben magát.

Még mielőtt azonban eljutnánk erre az álláspontra, Ivory hőse megfest néhány klasszikust, mediterrán tájakon barangol, kiáll az avantgárd művészet mellett, megvívja mindennapi harcait a galériatulajdonosokkal, bekapcsolódik a lengyel munkásmozgalomba, és lefolytatja a film csúcsjeleneteként Matisse-szal azt a hosszúra nyúlt, sablonokból építkező beszélgetést a művészetről, melynél sajnálatos módon a film színvonala sem tudott feljebb jutni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/05 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1644