KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/január
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Jean Marais (1913–1998)
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Van és változik Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Hirsch Tibor: Semmi sem az, ami Beszélgetés Jancsó Miklóssal

• Gaál István: Addio Padre Profeta! Búcsú Szőts Istvántól
• Szőts István: Címszavak a Röpiratból
• Szőts István: Don Quijote magyarok Levél Északra
• Schubert Gusztáv: Fekete lyuk Cigánysorsok
• N. N.: Roma-filmek
• Rádai Eszter: Ugyanolyan vagyok, mint te Cigányok a médiában
• Gyurkovics Tamás: Cigányok ideje Romák a televíziókban
• Fáy Miklós: Mit ér a vér, miszter fehér? Roma-klip
• Lajta Gábor: A semmi moralistája Kuroszava-töredékek
• Báron György: Erdő és sár A hét szamuráj
• Létay Vera: Még nem, már igen Madadayo
• Pápai Zsolt: Thrillerhez öltözve Brian DePalma filmjei
• N. N.: Brian DePalma filmjei
• Bikácsy Gergely: A sikoly Vigóról jut eszembe
• Hideg János: Macskák, kölykök, uszályok Jean Vigo élete
• Galicza Péter: Hiánydramaturgia Beszélgetés Herskó Jánossal
• László Péter: Mesék ezeregy forintból Open Film Fesztivál
• N. N.: OFFkárral díjazott filmek
KRITIKA
• Varga Balázs: „Csak ami nincs” Tükröződések
• Vágvölgyi B. András: Drog road-movie Félelem és reszketés Las Vegasban
MULTIMÉDIA
• Molnár Dániel: Infóháború, médiamarkec Ars Electronica
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Ezer hold
• Ágfalvi Attila: Sue
• Turcsányi Sándor: Ronin
• Varró Attila: Halloween – Húsz évvel később
• Beregi Tamás: A sivatag rabjai
• Mátyás Péter: Keresd a nőt!
• Hungler Tímea: Átkozott boszorkák
• Tamás Amaryllis: Apád-anyád ide jöjjön!
• Vidovszky György: Gattaca

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A félelem országútján

Csordás Lajos

 

Az első tíz perc sejtelmes road movie-t ígér. A kezdés profi. Kusza vonalak kaotikus táncát látni a főcím közben. A néző csak némi gondolkodás után érti meg, hogy ezek tulajdonképp térképen bejelölt utak vonalai. Ezáltal megteremtődik a filozófiai távlat: biztosan az emberélet útjainak labirintusáról fogunk itt tanulságos filmet látni.

És a kamera máris lecsap. Madártávlatból ráközelít egy magányos jeep Cherokeera, amint a nevadai sivatag kellős közepén repeszt a semmin átvezető úton. A kocsiban egy bágyadt férfi és egy bágyadt nő. Eddig hibátlan. Ebből még bármi lehet. A táj persze csak látszólag unalmas, mindjárt ki is vág eléjük egy ütött-kopott terepjáró. Nem történik semmi, de ettől kezdve minden fenyegetővé válik. A horizont forró remegése, az elhagyatottság, az iszonyú mozdulatlanság hirtelen félelmet gerjeszt. Mintha a műszerek is érzékelnék a térerősség baljós változását: lerobban a kocsi, bedöglik a rádiótelefon, amikor végre jön egy kamion, annak is rossz a rádiója.

A hangulatteremtés tehát kitűnő, de aztán el kell mesélni a történetet a nő (Kathleen Quinlan) elrablásáról, és a férfi (Kurt Russell) reménytelennek tűnő nyomozásáról. A fiatal rendező, Jonathan Mostow azonban nem olyan ügyes elbeszélő, mint amilyen jó hangulatteremtő. Nincs ereje mindvégig bizonytalanságban tartani a nézőt. Túl hamar elárulja a titkot, hogy a nőt egy helyi banda rabolta el, és ettől fogva már nem is olyan érdekes. A sztori szabályosan gurul az átlagos thriller felé. Nyílttá válik a küzdelem: jók és rosszak, a begyakorolt recept szerint. A végjelenet már-már nevetséges: az elrabolt hölgy, mielőtt megmentője karjába omolna, hanyag mozdulattal rászakít egy kamiont a még vergődő negatív főhősre.

A filmet egyesek a Nyom nélkül című pszichothrillerhez hasonlítják. Az alaphelyzetben van is némi hasonlóság, de a történet lélektanilag sokkal jobban kidekázott, akár a holland, akár az amerikai változatot nézzük. A Lerobbanva első tíz percében viszont Jonathan Mostow felvillant valamit, ami azt ígéri, hogy látunk tőle még jobbat is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/12 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1729