KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/január
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Jean Marais (1913–1998)
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Van és változik Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Hirsch Tibor: Semmi sem az, ami Beszélgetés Jancsó Miklóssal

• Gaál István: Addio Padre Profeta! Búcsú Szőts Istvántól
• Szőts István: Címszavak a Röpiratból
• Szőts István: Don Quijote magyarok Levél Északra
• Schubert Gusztáv: Fekete lyuk Cigánysorsok
• N. N.: Roma-filmek
• Rádai Eszter: Ugyanolyan vagyok, mint te Cigányok a médiában
• Gyurkovics Tamás: Cigányok ideje Romák a televíziókban
• Fáy Miklós: Mit ér a vér, miszter fehér? Roma-klip
• Lajta Gábor: A semmi moralistája Kuroszava-töredékek
• Báron György: Erdő és sár A hét szamuráj
• Létay Vera: Még nem, már igen Madadayo
• Pápai Zsolt: Thrillerhez öltözve Brian DePalma filmjei
• N. N.: Brian DePalma filmjei
• Bikácsy Gergely: A sikoly Vigóról jut eszembe
• Hideg János: Macskák, kölykök, uszályok Jean Vigo élete
• Galicza Péter: Hiánydramaturgia Beszélgetés Herskó Jánossal
• László Péter: Mesék ezeregy forintból Open Film Fesztivál
• N. N.: OFFkárral díjazott filmek
KRITIKA
• Varga Balázs: „Csak ami nincs” Tükröződések
• Vágvölgyi B. András: Drog road-movie Félelem és reszketés Las Vegasban
MULTIMÉDIA
• Molnár Dániel: Infóháború, médiamarkec Ars Electronica
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Ezer hold
• Ágfalvi Attila: Sue
• Turcsányi Sándor: Ronin
• Varró Attila: Halloween – Húsz évvel később
• Beregi Tamás: A sivatag rabjai
• Mátyás Péter: Keresd a nőt!
• Hungler Tímea: Átkozott boszorkák
• Tamás Amaryllis: Apád-anyád ide jöjjön!
• Vidovszky György: Gattaca

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Aranybánya

Köves Gábor

 

A Lidércfény után újra Thomas Hardy egyik nagyregénye szolgáltatta az ihletet az angol filmgyártás reménységének, Michael Winterbottomnak. Winterbottom a BBC-re jellemzõ, hírhedten prezíc és távolságtartó, mondhatni szenvtelen stílusban rendez. Az eddigiekben sokféle mûfajjal és technikával kísérletezett, bátran felvállalható, de hiányérzetet keltõ filmográfiát épített. A Weydoni asszonyvásár átdolgozása jól illik ebbe a sorba: jólfésült, higgadtan átgondolt, igényes film, amelyben jellemrajz, tempó, hangulat és látvány hibátlan egységet alkot. Bátran elõvehetõ filmes kurzusokon, kiváló szemléltetõ eszköz, nagyszerûen lehet példálózni vele, de mit várhat a nézõ, akinek egy jelesre értékelt szakdolgozattól aligha esik le az álla.

Az általában józanul mérlegelõ Winterbottom ezúttal egész egyszerûen rossz hõsre tett. Dillon, Kingdome Come polgármestere ördögien nagyformátumú alak. Saját birodalmának igazságosztója, saját maga istene. Alkotásban és rombolásban nem ismer mást, mint a végleteket, saját végzete is ehhez foghatóan nagyszabású. A rendezõ ekkora vaddal nem bír el, Dillon nem az õ súlycsoportja. Erejébõl annyira telik, hogy emberi mércével nehezen mérhetõ hõsét beleszürkíti saját elegáns kis világába, melynek korlátjai nem esnek messze a tévéfilmekétõl. Winterbottom megöli a drámát, semlegesíti a tragikumot. Helyszín-választása pedig arról árulkodik, hogy pontosan tudta, milyen erõkkel kezd. Elvégre az Aranybánya a Vadnyugat lavina-veszélyes hegyvidékein játszódik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/01 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2436