KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/január
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Jean Marais (1913–1998)
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Van és változik Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Hirsch Tibor: Semmi sem az, ami Beszélgetés Jancsó Miklóssal

• Gaál István: Addio Padre Profeta! Búcsú Szőts Istvántól
• Szőts István: Címszavak a Röpiratból
• Szőts István: Don Quijote magyarok Levél Északra
• Schubert Gusztáv: Fekete lyuk Cigánysorsok
• N. N.: Roma-filmek
• Rádai Eszter: Ugyanolyan vagyok, mint te Cigányok a médiában
• Gyurkovics Tamás: Cigányok ideje Romák a televíziókban
• Fáy Miklós: Mit ér a vér, miszter fehér? Roma-klip
• Lajta Gábor: A semmi moralistája Kuroszava-töredékek
• Báron György: Erdő és sár A hét szamuráj
• Létay Vera: Még nem, már igen Madadayo
• Pápai Zsolt: Thrillerhez öltözve Brian DePalma filmjei
• N. N.: Brian DePalma filmjei
• Bikácsy Gergely: A sikoly Vigóról jut eszembe
• Hideg János: Macskák, kölykök, uszályok Jean Vigo élete
• Galicza Péter: Hiánydramaturgia Beszélgetés Herskó Jánossal
• László Péter: Mesék ezeregy forintból Open Film Fesztivál
• N. N.: OFFkárral díjazott filmek
KRITIKA
• Varga Balázs: „Csak ami nincs” Tükröződések
• Vágvölgyi B. András: Drog road-movie Félelem és reszketés Las Vegasban
MULTIMÉDIA
• Molnár Dániel: Infóháború, médiamarkec Ars Electronica
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Ezer hold
• Ágfalvi Attila: Sue
• Turcsányi Sándor: Ronin
• Varró Attila: Halloween – Húsz évvel később
• Beregi Tamás: A sivatag rabjai
• Mátyás Péter: Keresd a nőt!
• Hungler Tímea: Átkozott boszorkák
• Tamás Amaryllis: Apád-anyád ide jöjjön!
• Vidovszky György: Gattaca

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Plumbum, avagy a veszélyes játék

Zsenits Györgyi

 

Negédes bécsi keringők, bárgyú slágernosztalgiák nyugodalmas világába született bele Ruszlán Csutko, a film zseb-szörnyetege. Amit sajátos útjára érzelmi „örökségként” magával visz: alkonyi erdő posztere alatt andalító családi éneklés, gitáros, könnyes harmónia; „Für Elise” a jégpályán, amely lenge piruettekre sarkallja édesanyját. A kamasz-főhős számára a család kispolgári ízlésvilágának nyűgei, de egyben a fészekmeleg béklyói is ezek – csupa eltépni-vágyott kötelék.

Vagyis Abdrasitov rendező ezúttal is hatásos témára bukkant, ám valahol mégis tévedett. Az ő fekete szemüveges gyermeknyomozója minden ízében igyekszik hasonulni egy képzeletbeli sablonfigurához: álmai nagyhatalmú rendőrtisztjéhez. E gyermeteg detektívesdihez minden külsődleges kelléket felvonultat a rendező, de hamarosan egyre sötétebb színekkel árnyékolja Ruszlán lelkének feneketlen örvényeit: hatalmaskodását, árulásait, kegyetlen zsarolási manővereit. A kezdeti ironikus távolságtartásból a film végére semmit sem őriz meg Abdrasitov – s így története törvényszerűen torkollik tragédiába.

Plumbum – fedőnév. Nem akármilyen példaképre hivatkozik Ruszlán, amikor megmagyarázza, miért kell neki ilyen hangzatos álnév mögé rejtőznie: hiszen Joszif Viszá-rionovics Dzsugasvili is az acélban találta meg legkifejezőbb nevét, s így lett Sztálinná. Plumbum, alias Ruszlán kéretlenül spionkodik. Szimpatikus csavargók, pitiáner betörők bizalmába férkőzik, majd lebuktatja őket: s étvágya csillapíthatatlan. Egyre nagyobb halakra veti ki hálóját – és szívós erőszakossággal kényszeríti rá kegyeit a rendőrségre. Saját apjának megalázásától sem riad vissza. Plumbum a lelki terror magisztere. Elborzasztóan remek figurára lelt benne Abdrasitov. És mégis: jókora adag szellemi önger-jesztés kívántatik meg a nézőtől ahhoz, hogy ebben a koravén tyrannosz-gyermekben meglelje a világ nagy zsarnokainak archetípusát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/11 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4910