KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/január
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Jean Marais (1913–1998)
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Van és változik Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Hirsch Tibor: Semmi sem az, ami Beszélgetés Jancsó Miklóssal

• Gaál István: Addio Padre Profeta! Búcsú Szőts Istvántól
• Szőts István: Címszavak a Röpiratból
• Szőts István: Don Quijote magyarok Levél Északra
• Schubert Gusztáv: Fekete lyuk Cigánysorsok
• N. N.: Roma-filmek
• Rádai Eszter: Ugyanolyan vagyok, mint te Cigányok a médiában
• Gyurkovics Tamás: Cigányok ideje Romák a televíziókban
• Fáy Miklós: Mit ér a vér, miszter fehér? Roma-klip
• Lajta Gábor: A semmi moralistája Kuroszava-töredékek
• Báron György: Erdő és sár A hét szamuráj
• Létay Vera: Még nem, már igen Madadayo
• Pápai Zsolt: Thrillerhez öltözve Brian DePalma filmjei
• N. N.: Brian DePalma filmjei
• Bikácsy Gergely: A sikoly Vigóról jut eszembe
• Hideg János: Macskák, kölykök, uszályok Jean Vigo élete
• Galicza Péter: Hiánydramaturgia Beszélgetés Herskó Jánossal
• László Péter: Mesék ezeregy forintból Open Film Fesztivál
• N. N.: OFFkárral díjazott filmek
KRITIKA
• Varga Balázs: „Csak ami nincs” Tükröződések
• Vágvölgyi B. András: Drog road-movie Félelem és reszketés Las Vegasban
MULTIMÉDIA
• Molnár Dániel: Infóháború, médiamarkec Ars Electronica
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Ezer hold
• Ágfalvi Attila: Sue
• Turcsányi Sándor: Ronin
• Varró Attila: Halloween – Húsz évvel később
• Beregi Tamás: A sivatag rabjai
• Mátyás Péter: Keresd a nőt!
• Hungler Tímea: Átkozott boszorkák
• Tamás Amaryllis: Apád-anyád ide jöjjön!
• Vidovszky György: Gattaca

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kísérlet a szabadulásra

Koltai Ágnes

 

Paskaljević szereti a síneket. Megfeneklett életek zakatolnak rajtuk; a bizonytalanság, a kilátástalanság szimbólumai. Filmjeiben az utazás nem kecsegtet a szebb és jobb élet reményével, hősei fejvesztetten menekülnek egy elképzelt, titokzatos világba.

Paskaljević a végletes, kiélezett szituációkat kedveli. Kegyetlenül pontos, hamis kibúvóknak ellenálló történetei egy-egy élet bezárulásáról, ellehetetlenüléséről szólnak. Elszigetelt, önmagukat pusztító mikrovilágokat ábrázol a rendező, filmjeiben lépésről lépésre halad az elkerülhetetlen tragikus végig. Az első képsorokban szándékosan lassan bontakozik ki a tragédia, s csak a lehetőségek és választások teljes repertoárjának felvonultatása után, torokszorítóan, de mégsem érzelmesen zárja le a történeteit.

Paskaljević zavarbaejtően pontosan, belülről ismeri a társadalom peremére szorult, emberi méltóságukat még őrző, vagy teljesen széthullott egyéneket. Sajátos perspektívából, a kiszorultak, a sors- és reménynélküliek alulnézetéből szemléli a hetvenes évek Jugoszláviáját. A Kísérlet a szabadulásra (eredeti címe: A kutya, amelyik szerette a vonatokat, a film egyik lényeges mozzanatára utal) egy triptichon, a vergődés, az alig-lét három stációjának megörökítője. A korlátlan szabadság illúziójában élő, egész életét egy rozzant teherautóban hordó rodeós, a börtönből szökött prostituált és az árva kamasz véletlen szülte kapcsolata, gyűlölet- és szeretetörvénye bomlik ki a filmben. A központi figura a lány, a két férfi hol hangsúlyosabb, hol lényegtelenebb szerepet kap, aszerint, hogy mennyire segítik Mikát idegtépő menekülésében. Találkozásuk pillanatában mindhárman monomániásan „hajtják a magukét”: a rodeós, egy kivénhedt kaszkadőr, ócska vásári komédiával hajkurássza a pénzt, Mika Párizsba készül, a fiú elveszett kutyáját keresi. Ez az érdekből szövődött, kérészéletű kapcsolat egyedül a romlatlan, szeretetéhes kamaszban ébreszt valódi emberi érzéseket. Fanyar, szomorkás fintor: végül is az ártatlant sújtja a halál.

Paskaljević a kontrasztok mestere. Igaz, időnként a kézenfekvő képi megoldásokkal is kiegyezik, mint például abban a jelenetben, amely Mika társadalmi helyzetét érzékelteti (szülei kültelki szoba-konyhás nyomora, háttérben a modern Belgrád toronyházaival), ám a szobabelsők, a szegényes otthonok egy-egy, élet drámáját tömörítik. Rengeteg apró, első nézésre talán elsikkadó beállítás, elröppenő mondat utal olyan égető társadalmi problémákra, mint a munkanélküliség, a köztársaságok eltérő életszínvonala.

Előző filmjéhez képest hőseivel most zordabb a rendező, egy pillanatra sem csuklik el hangja a visszafojtott könnyektől; a Kísérlet a szabadulásra feszesebb, drámaibb mű.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/12 43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7247