KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/január
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Jean Marais (1913–1998)
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Van és változik Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Hirsch Tibor: Semmi sem az, ami Beszélgetés Jancsó Miklóssal

• Gaál István: Addio Padre Profeta! Búcsú Szőts Istvántól
• Szőts István: Címszavak a Röpiratból
• Szőts István: Don Quijote magyarok Levél Északra
• Schubert Gusztáv: Fekete lyuk Cigánysorsok
• N. N.: Roma-filmek
• Rádai Eszter: Ugyanolyan vagyok, mint te Cigányok a médiában
• Gyurkovics Tamás: Cigányok ideje Romák a televíziókban
• Fáy Miklós: Mit ér a vér, miszter fehér? Roma-klip
• Lajta Gábor: A semmi moralistája Kuroszava-töredékek
• Báron György: Erdő és sár A hét szamuráj
• Létay Vera: Még nem, már igen Madadayo
• Pápai Zsolt: Thrillerhez öltözve Brian DePalma filmjei
• N. N.: Brian DePalma filmjei
• Bikácsy Gergely: A sikoly Vigóról jut eszembe
• Hideg János: Macskák, kölykök, uszályok Jean Vigo élete
• Galicza Péter: Hiánydramaturgia Beszélgetés Herskó Jánossal
• László Péter: Mesék ezeregy forintból Open Film Fesztivál
• N. N.: OFFkárral díjazott filmek
KRITIKA
• Varga Balázs: „Csak ami nincs” Tükröződések
• Vágvölgyi B. András: Drog road-movie Félelem és reszketés Las Vegasban
MULTIMÉDIA
• Molnár Dániel: Infóháború, médiamarkec Ars Electronica
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Ezer hold
• Ágfalvi Attila: Sue
• Turcsányi Sándor: Ronin
• Varró Attila: Halloween – Húsz évvel később
• Beregi Tamás: A sivatag rabjai
• Mátyás Péter: Keresd a nőt!
• Hungler Tímea: Átkozott boszorkák
• Tamás Amaryllis: Apád-anyád ide jöjjön!
• Vidovszky György: Gattaca

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mielőtt felkel a nap…

Hirsch Tibor

Nagy dolog volna, ha a hatvanas évek értékeit mai tizenévesek fedeznék föl, nem nosztalgiából, hanem csak mert eljött a pillanat. Az sem volna baj, ha a hetvenes évek válna hasonló értékforrássá: kicsit komorabb, riadtabb évtized ugyan, de emiatt valamivel szelídebb is. Ez az a korszak, amikor a stoppos és inter-rail-es fiatalok igazán nyugodtan utazgathattak, nem botlottak mindenütt diáktüntetésekbe, politizáló sorstársakba, nem csábították őket vad szekták és kommunák, beengedték őket Európa majd minden országába, és ki is engedték, onnan is, ahonnan addig nem, például Magyarországról. Akik akkor utaztak, tiszta fehér tornacipőben, hátukon a megfizethetően kényelmes keretes hátizsákkal, általában hazaértek tanévkezdésre, és eszük ágában sem volt megszakítani a kapcsolatot a szülői házzal.

Richard Linklater filmje a jelenben játszódik, mégis egy darab hetvenes évek. Amerikai fiú és francia lány Budapestről jövet megismerkednek a vonaton, és Bécsben töltenek egy délutánt, egy estét, egy éjszakát. Azután elköszönnek.

Nehéz megfejteni, miért jó nézni ezt a filmet, sőt, hogy miért nézhető egyáltalán. Hiszen tüntetően filmszerűtlen, ha ez a szó egyáltalán jelent még valamit. Csúcspontja, kibomló cselekménye nincs. Izgalmas látvány benne csak annyi, amennyi évek múlva egy utazásból megmarad. A séta-epizódok szándékosan úgy vannak sorba rakva, hogy felcserélhetőek, tehát utólag keverhetőek legyenek. Fiú és lány ezen kívül annyit beszélnek, hogy az színházban is sok volna. Pontosabban éppen annyit, amennyi a megismerkedéshez, a szerelemhez, a szerelem tudatosításához a valóságban kell. Még pontosabban: ennyi beszéd kellett, abban a bizonyos csendes és bátortalan évtizedben, amikor a tizenévesek nem szemvillanásokból értették meg egymást, hanem abból, hogy hosszan meséltek a gyermekkorukról. Íme az újmódi minimál-mozi, az ártatlanság jegyében.

Párizs, Bécs, Budapest, New York. A biztonságos ifjúsági utazás lazán kijelölt, egységes civilizációjú territóriuma. Megtisztelő, hogy belevettek bennünket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/06 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=889