KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/január
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Jean Marais (1913–1998)
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Van és változik Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Hirsch Tibor: Semmi sem az, ami Beszélgetés Jancsó Miklóssal

• Gaál István: Addio Padre Profeta! Búcsú Szőts Istvántól
• Szőts István: Címszavak a Röpiratból
• Szőts István: Don Quijote magyarok Levél Északra
• Schubert Gusztáv: Fekete lyuk Cigánysorsok
• N. N.: Roma-filmek
• Rádai Eszter: Ugyanolyan vagyok, mint te Cigányok a médiában
• Gyurkovics Tamás: Cigányok ideje Romák a televíziókban
• Fáy Miklós: Mit ér a vér, miszter fehér? Roma-klip
• Lajta Gábor: A semmi moralistája Kuroszava-töredékek
• Báron György: Erdő és sár A hét szamuráj
• Létay Vera: Még nem, már igen Madadayo
• Pápai Zsolt: Thrillerhez öltözve Brian DePalma filmjei
• N. N.: Brian DePalma filmjei
• Bikácsy Gergely: A sikoly Vigóról jut eszembe
• Hideg János: Macskák, kölykök, uszályok Jean Vigo élete
• Galicza Péter: Hiánydramaturgia Beszélgetés Herskó Jánossal
• László Péter: Mesék ezeregy forintból Open Film Fesztivál
• N. N.: OFFkárral díjazott filmek
KRITIKA
• Varga Balázs: „Csak ami nincs” Tükröződések
• Vágvölgyi B. András: Drog road-movie Félelem és reszketés Las Vegasban
MULTIMÉDIA
• Molnár Dániel: Infóháború, médiamarkec Ars Electronica
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Ezer hold
• Ágfalvi Attila: Sue
• Turcsányi Sándor: Ronin
• Varró Attila: Halloween – Húsz évvel később
• Beregi Tamás: A sivatag rabjai
• Mátyás Péter: Keresd a nőt!
• Hungler Tímea: Átkozott boszorkák
• Tamás Amaryllis: Apád-anyád ide jöjjön!
• Vidovszky György: Gattaca

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Rob Roy

Hegyi Gyula

Egy műveltségi vetélkedőn feltehetően sokan kitalálnánk, hogy a Rob Roy című regény szerzője Walter Scott. Talán még azt is kiszorítanánk magunkból, hogy egy bátor szegénylegény, „afféle Robin Hood” igazságkeresésének történetét meséli el a romantikus regény eszközeivel. A gyerekkori emlékek és az iskolás fogalmak ködét eloszlatva most magát az eredeti történetet ismerhetjük meg egy érzékien látványos és mértéktartóan hollywoodi ízlést követő filmből. A kalandra akkor is érdemes vállalkoznunk, ha a régi történet felidézése (vagy valódi megismerése) óhatatlanul megfoszt minket némi romantikus illúziótól.

A Rob Roy alapkonfliktusa ugyanis – ha „kigöngyöljük” a tizennyolcadik századi skót díszletekből – igen kevéssé nevezhető romantikusnak. Rob Roy Mac Gregor, a klánfőnök egy tetemes haszonnal kecsegtető üzlet reményében komoly kölcsönt vesz fel egy arisztokratától. Ám a pénzt ellopják tőle, így maga és klánja eladósodik a hitelezőnek. A tisztes üzleti számítás és a szó szoros értelmében rabló tőke, a becsületes hitelfelvétel és az üzleti szférában is megjelenő kriminalitás ellentéte a történelmi kosztümök ellenére sem túlságosan ismeretlen előttünk. Amint az sem, hogy míg a hitelezőt az éppen kormányzó erőkhöz fűzik jó politikai kapcsolatok, addig az adóst az ellenzék táborába hajtja az átpolitizálódott élet szükségszerű logikája. Igaz, Rob Roy esetében még nem politikai pártok, hanem királyok és trónkövetelők jelképezik az egymással szembenálló érdekeket. Még a borzalmas bűntett, a szerető feleség és családanya meggyalázása sem vadromantikus szenvedélyből, hanem hideg számításból következik: így próbálják meg taktikai hibára kényszeríteni a féltékeny férjet. A történet a mai Szegeden, olajszőkítők, fegyvercsempészek, zugbankár cukrászok és jugó exlégiósok világában is játszódhatna.

Igaz, akkor nem láthatnánk benne Skócia szép hegyeit, titokzatosan megcsillanó tavait és a tizennyolcadik századi skót életforma gondosan restaurált díszleteit. A film nem viszi túlzásba a romantikát, hősei a kosztümök ellenére sem állnak távol tőlünk: épp csak annyi a távolságtartás, amennyi feltétlenül szükséges egy normális kosztümös filmhez. A Rob Roy című produkció ugyanolyan józan üzleti megfontolásból született, mint amilyen józan üzleti megfontolásból Rob Roy Mac Gregor annak idején kölcsönt vett fel egy kereskedelmi tranzakcióhoz. A producer könnyen kiszámítható hasznot, a mozilátogató pedig ugyancsak könnyen előrelátható, átlagosan kellemes kikapcsolódást remélhet a filmtől.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/07 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=916