KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/február
KRÓNIKA
• N. N.: A 30. Budapesti Független Film- és Videószemle díjai
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: A mese vége Elveszett történetek
• Jeles András: Raszter Színészmaszkok

• Schubert Gusztáv: Hidegebb a halálnál A Haneke-gyilkosságok
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Digitális ablak Hétköznapok teleregénye
• Horváth Antal Balázs: Egy show a semmiről Seinfeld
• N. N.: Másképp röhögünk
• Gelencsér Gábor: Magaskultúra földközelben Jelenetek egy házasságból

• Herpai Gergely: A virtuális rivaldafény sztárjai CD-mozi
• Beregi Tamás: Rovarszív Bogaras filmek
• Bikácsy Gergely: Én voltam a Hold Méliès-tekercsek
• Varró Attila: Az édenkert peremén Nyugat-Afrika filmjei
• Muhi Klára: Kilégzés, belégzés Európa filmhét
• Geréb Anna: Megkövült snittek A két Eizenstein
• Ágfalvi Attila: Alphawille-től Abraxasig Filmépítészet
KÖNYV
• Dániel Ferenc: Mozgóképeskönyv Varga Csaba: Film és story board
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nagybudapesti feltámadás Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten
• Spiró György: Magyar virtus Gengszterfilm
• Békés Pál: Halványkék angyal Ámbár tanár úr
• Ardai Zoltán: Örökzöld Baltimore Kuki
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Eladó
• Hungler Tímea: Téli vendég
• Kis Anna: A galamb szárnyai
• Kömlődi Ferenc: Penge
• Mátyás Péter: Rejtélyes alkony
• Hatvani Tamás: Ha eljön Joe Black
• Korcsog Balázs: A közellenség
• Somogyi Marcell: Rémségek könyve
• Janisch Attila: Psycho
• Vidovszky György: Örökkön örökké
• Harmat György: Egyiptom hercege
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Ott vagyunk minden kilométerkőnél

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Stőhr Lóránt: Keserű könnyek

Mindent a melodrámáról

Vajda Judit

A doktori disszertáció szakkönyvvé formálása nehéz műfaj.

Az Apertúra Könyvek sorozatban megjelent Keserű könnyek. A melodráma a modernitáson túl olyan, mint ambivalens címe. Míg a főcím a Romana romantikus füzeteit idézi, addig az alcím tudományos igénnyel megírt szakszövegre utal. Mindez tehát kiterjeszthető a teljes kötetre, hiszen a Bevezető és a későbbi filmelemzések kifejezetten olvasóbarátok (olyan frappáns fordulatokkal, mint a műfaj táplálta nézői elvárások magyarázatakor a fake trailerekre való hivatkozás), ám a melodráma zsánerét érintő elméleti fejtegetések nehezen érthetőek.

A könyv ugyanis Stőhr Lóránt filmesztéta 2007-ben a Színház- és Filmművészeti Egyetemen megvédett doktori disszertációjának bővített változata, pár tanulmány belőle pedig korábban olyan tudományos szakfolyóiratokban jelent meg, mint a Metropolis. A Bevezetőben még meglévő olvasmányosságot így nem sikerült teljes mértékben megőrizni (igaz, a szerző átdolgozást nem, csak bővítést ígért a Bevezető előtt olvasható Köszönetnyilvánításban). A műfajelméleti és -történeti összefoglalók szövegei egyrészt az átlagolvasót a megértésből kizáró tudományos „szlengben” íródtak, másrészt olyan szakszavakat használnak, melyeket Stőhr sehol sem magyaráz el (a filmelméleti kifejezések mellett ráadásul bizonyos színháztörténeti definíciókkal sem árt tisztában lennünk, hiszen a szerző olyan fogalmakkal él, mint a „pátensszínház”, melyre online rákeresve a teljes internet sem ad találatot).

A műfajt érintő súlyos elméleti kérdések tisztázása után az író szerencsére rátér négy, életművében a melodráma zsánerét messzemenőkig kiaknázó rendező pályájának tárgyalására. Azért szerencsére, mert ezekben a fejezetekben konkrét filmelemzéseket olvashatunk, melyek egyszerre tudományosak és világos, jól érthető nyelvezettel íródtak. Itt sem habostorta azonban az olvasó élete, mert az alkotói oeuvre-öket és egyes opusokat tárgyaló fejezetek színvonala sem egységes. A Fassbinderről szóló rész elemzései olyan érdekesek és lényeglátók, hogy az elemzett filmek megtekintéséhez is kedvet csinálnak, a Wong Kar-wai-műveket vizsgáló egységben pedig a szerző mintha csak alkalmazkodott volna a rendező munkáinak gyönyörű líraiságához, olyan szép értelmezéseket írt (különösen az Édeskettesről). A Lars von Triert érintő fejezet ezzel szemben túlírt (annak ellenére, hogy maga Stőhr is leszögezi, hogy „a melodráma Trier életművében mindezidáig a kilencvenes évek második felében készült Aranyszív-trilógiára korlátozódik”, részletesen beszél az Európa-trilógiáról, a Birodalomról és az Antikrisztusról is), míg a Mundruczó munkásságát bemutató rész egyes alfejezetei például a Deltáról szóló elemzés mélységükben nem érik el a korábbiak szintjét.

További hiányosság, hogy az alkotói életművek között nem szerepel a melodráma műfajának egyik kiemelkedő direktora, Pedro Almodóvar. Stőhr ugyan megindokolja, miért pont ezt a négy rendezőt választotta, de nem elég meggyőzően, hiszen a spanyol mester egyszerűen megkerülhetetlen, ha erről a zsánerről van szó. Így felmerül a gyanú, hogy a könyv megjelentetésekor inkább a disszertáció és a korábbi tanulmányok újrahasznosításának vágya volt a motiváció, nem pedig a teljesség igénye.

A Keserű könnyek mindezzel együtt hasznos olvasmány, hiszen – jól sikerült elemzései mellett – megismertet olyan, korábban még filmes szakújságírók által sem feltétlenül ismert fogalmakkal, mint az intellektuális, a karrier- vagy a mazochista melodráma. A nem bennfentes közönséget azonban minden bizonnyal elbátortalanítja, hogy olyan, olvasóriasztó mondatokkal kellene megbirkóznia, mint „A kései Fassbinder-filmek már megkérdőjelezik a modernitás hiperracionalizálási törekvésébe kódolt immanenciát és a transzcendencia állítása felé indulnak el.” Ha erre jobban odafigyelt volna a szerző és a kiadó (azaz további bővítést és átdolgozást eszközölnek az eredeti disszertáción), még többen forgathatnák haszonnal a könyvet.

 

Apertúra Könyvek, 2014.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/08 47-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11733