KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/február
KRÓNIKA
• N. N.: A 30. Budapesti Független Film- és Videószemle díjai
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: A mese vége Elveszett történetek
• Jeles András: Raszter Színészmaszkok

• Schubert Gusztáv: Hidegebb a halálnál A Haneke-gyilkosságok
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Digitális ablak Hétköznapok teleregénye
• Horváth Antal Balázs: Egy show a semmiről Seinfeld
• N. N.: Másképp röhögünk
• Gelencsér Gábor: Magaskultúra földközelben Jelenetek egy házasságból

• Herpai Gergely: A virtuális rivaldafény sztárjai CD-mozi
• Beregi Tamás: Rovarszív Bogaras filmek
• Bikácsy Gergely: Én voltam a Hold Méliès-tekercsek
• Varró Attila: Az édenkert peremén Nyugat-Afrika filmjei
• Muhi Klára: Kilégzés, belégzés Európa filmhét
• Geréb Anna: Megkövült snittek A két Eizenstein
• Ágfalvi Attila: Alphawille-től Abraxasig Filmépítészet
KÖNYV
• Dániel Ferenc: Mozgóképeskönyv Varga Csaba: Film és story board
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nagybudapesti feltámadás Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten
• Spiró György: Magyar virtus Gengszterfilm
• Békés Pál: Halványkék angyal Ámbár tanár úr
• Ardai Zoltán: Örökzöld Baltimore Kuki
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Eladó
• Hungler Tímea: Téli vendég
• Kis Anna: A galamb szárnyai
• Kömlődi Ferenc: Penge
• Mátyás Péter: Rejtélyes alkony
• Hatvani Tamás: Ha eljön Joe Black
• Korcsog Balázs: A közellenség
• Somogyi Marcell: Rémségek könyve
• Janisch Attila: Psycho
• Vidovszky György: Örökkön örökké
• Harmat György: Egyiptom hercege
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Ott vagyunk minden kilométerkőnél

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Carmina megoldja

Forgács Nóra Kinga

Carmina o revienta – spanyol, 2012. Rendezte és írta: Paco León. Kép: Juan Gonzalez Guerrero és Juan Gonzalez Rebollo. Zene: Pony Bravo. Szereplők: Carmina BArrios (Carmina), maría Leon (María), Paco Casaus (Antonio), Ana María García (Ani). Gyártó: Andy Joke / Jaleo Films / Paloma Juanes. Forgalmazó: Cirkó Film kft. Feliratos. 70 perc.

 

A Carmina megoldja nem éppen kellemes filmélmény, a maga módján mégis roppantmód szórakoztató, és habár nem mélyen szántó létdráma, megéri elgondolkodni rajta. Az 58 éves, láncdohányos bártulajdonos, anya és feleség Carmina családját, és élete egy hónapját ismerjük meg, erősen kivonatolva, különös fókusszal az utolsó 24 órára. A 70 perces filmidő eldöntetlenséget jelez: elnyújtott rövidfilmet vagy egy kevéssé kitalált egészestés mozidarabot látunk? A film angol címe (Carmina or Blow Up), illetve a végfőcím elején elhelyezett, Tom Clancy-től idézett „mottó” (miszerint a különbség a valóság és a fikció között az, hogy a fikciónak kell, hogy legyen értelme) jelzi, hogy bár Antonioni Nagyításának felidézése erős túlzás, mégis csak kísérletről van szó. A dokumentumfilmes szituációkból és flashback-ekből kibomló filmmese filmnyelvében és sztorivezetésében is a hétköznapi valóság és az alkotó képzelet által irányított fikció konfliktusát tematizálja. Míg Carmina „dokumentumfilm-alanyként” viselkedik, addig csak elszenvedi az eseményeket. A bárját például kirabolják, de semmi következménye nem lesz, leszámítva, hogy a csőd szélére kerül, mert betörésnyomok híján a biztosító sem fizet. Ám abban a pillanatban, mikor kézbe veszi az irányítást, és egy biztosítási csalással műfaji mederbe tereli a hétköznapokat, máris működik az egész.

Az alkoholista férj, a tanulatlan lányanya gyermek, Carmina megtörtsége, az igazságtalan ítéletek – üres klisének hatnak. Carmina csalása és színjátéka, az I Will Survive átdolgozott verziójára pergő finálé viszont izgalmas és hatásos, a vágyott eredményt is eléri a biztosítócégnél. Mi is tehát a hitelesség titka? Carmina cinkos kacsintása a kamera felé a vége-főcím előtt. Az egész az irónia idézőjelébe kerül, ami viszont sajnos nem mindig működik a filmben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/08 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11747