KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/február
KRÓNIKA
• N. N.: A 30. Budapesti Független Film- és Videószemle díjai
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: A mese vége Elveszett történetek
• Jeles András: Raszter Színészmaszkok

• Schubert Gusztáv: Hidegebb a halálnál A Haneke-gyilkosságok
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Digitális ablak Hétköznapok teleregénye
• Horváth Antal Balázs: Egy show a semmiről Seinfeld
• N. N.: Másképp röhögünk
• Gelencsér Gábor: Magaskultúra földközelben Jelenetek egy házasságból

• Herpai Gergely: A virtuális rivaldafény sztárjai CD-mozi
• Beregi Tamás: Rovarszív Bogaras filmek
• Bikácsy Gergely: Én voltam a Hold Méliès-tekercsek
• Varró Attila: Az édenkert peremén Nyugat-Afrika filmjei
• Muhi Klára: Kilégzés, belégzés Európa filmhét
• Geréb Anna: Megkövült snittek A két Eizenstein
• Ágfalvi Attila: Alphawille-től Abraxasig Filmépítészet
KÖNYV
• Dániel Ferenc: Mozgóképeskönyv Varga Csaba: Film és story board
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nagybudapesti feltámadás Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten
• Spiró György: Magyar virtus Gengszterfilm
• Békés Pál: Halványkék angyal Ámbár tanár úr
• Ardai Zoltán: Örökzöld Baltimore Kuki
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Eladó
• Hungler Tímea: Téli vendég
• Kis Anna: A galamb szárnyai
• Kömlődi Ferenc: Penge
• Mátyás Péter: Rejtélyes alkony
• Hatvani Tamás: Ha eljön Joe Black
• Korcsog Balázs: A közellenség
• Somogyi Marcell: Rémségek könyve
• Janisch Attila: Psycho
• Vidovszky György: Örökkön örökké
• Harmat György: Egyiptom hercege
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Ott vagyunk minden kilométerkőnél

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Istenek kalapácsa

Huber Zoltán

Hammer of the Gods – brit, 2013. Rendezte: Farren Blackburn. Írta: Matthew Read. Kép: Stephan Pehrsson. Zene: Benjamin Wallfisch. Szereplők: Charlie Bewley (Steinar), Clive Standen (Hagen), James Cosmo (Bagsecg), Glynis Barber (Astrid). Gyártó: Vertigo Films. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 99 perc

A tesztoszteronban pácolt áltörténelmi fantáziák brit kiadásában a szigetország pogány hagyományaiból és a viking mítoszokból merítenek az alkotók. A zölden párálló sziklaszirtet kitartóan ostromolja a tenger, a távolban villámok cikáznak, a harmatos gyepen borostás férfiak hasogatják az ellenfél artériáit. Bőszen káromkodó hőseink a szabadságnál csak a bátorságot és a bajtársiasságot értékelik jobban. Minden férfias alkotóelem és f-betűs szó a helyén van, a vér lassított fröccsenését dübörgő elektronikus ütemek, az esti szkanderversenyt pszichodelikus gomba-kivonat kísérik. A 300, az Apokalipszis most és a Trónok harca látványorientált keresztezése teljesíti a vállalásait és csak a fináléban hagyja cserben az ilyesfajta örömökre fogékony célközönségét.

A világháborús filmek küldetés-képletét ködös középkorral, csillogó kardokkal és csavaros intrikákkal fűszerezik. A heterogén csapatnak a haldokló király tékozló fiát kell felkutatnia, melyhez ellenséges szász területen kell átvágniuk. A csapatot a legkisebb herceg vezeti, a próbatétel során megmentendő nő, szörnyű családi titok és hűtlen áruló is akad bőven. Az öncélú jelenetekkel és teátrális erőszakkal teli attrakció a lármás kocsmatúrák modorát idézi, ám ahogyan az életben oly gyakran megesik, az összevissza bevitt serkentők végül megbosszulják magukat. Az utolsó harmadban a viking kommandó végül Kurtz ezredes felmenőjére bukkan a sötét erdőben és a film felszínes pózai után a háború jellemdeformáló pokláról kíván elmélkedni: hihetetlen fordulatokkal, kínos Refn-manírokkal próbálja elmélyíteni mindazt, aminek épp a felszínessége volt szimpatikus. Az izzadságszagúan előadott látomás utáni nagy tanulság az utolsó csepp a meleg sörrel teli pohárban. A fárasztó Rettenthetelen-párhuzam után nem marad senki, aki elégedetten csettintene a végső nagy viking-roham láttán.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/07 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11908