KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/február
KRÓNIKA
• N. N.: A 30. Budapesti Független Film- és Videószemle díjai
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: A mese vége Elveszett történetek
• Jeles András: Raszter Színészmaszkok

• Schubert Gusztáv: Hidegebb a halálnál A Haneke-gyilkosságok
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Digitális ablak Hétköznapok teleregénye
• Horváth Antal Balázs: Egy show a semmiről Seinfeld
• N. N.: Másképp röhögünk
• Gelencsér Gábor: Magaskultúra földközelben Jelenetek egy házasságból

• Herpai Gergely: A virtuális rivaldafény sztárjai CD-mozi
• Beregi Tamás: Rovarszív Bogaras filmek
• Bikácsy Gergely: Én voltam a Hold Méliès-tekercsek
• Varró Attila: Az édenkert peremén Nyugat-Afrika filmjei
• Muhi Klára: Kilégzés, belégzés Európa filmhét
• Geréb Anna: Megkövült snittek A két Eizenstein
• Ágfalvi Attila: Alphawille-től Abraxasig Filmépítészet
KÖNYV
• Dániel Ferenc: Mozgóképeskönyv Varga Csaba: Film és story board
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nagybudapesti feltámadás Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten
• Spiró György: Magyar virtus Gengszterfilm
• Békés Pál: Halványkék angyal Ámbár tanár úr
• Ardai Zoltán: Örökzöld Baltimore Kuki
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Eladó
• Hungler Tímea: Téli vendég
• Kis Anna: A galamb szárnyai
• Kömlődi Ferenc: Penge
• Mátyás Péter: Rejtélyes alkony
• Hatvani Tamás: Ha eljön Joe Black
• Korcsog Balázs: A közellenség
• Somogyi Marcell: Rémségek könyve
• Janisch Attila: Psycho
• Vidovszky György: Örökkön örökké
• Harmat György: Egyiptom hercege
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Ott vagyunk minden kilométerkőnél

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Magam ura

Baski Sándor

Mot naturen – norvég, 2014. Rendezte és írta: Ole Giaever. Kép: Oystein Mamen. Zene: Ola Flottum. Szereplők: Ole Giaever (Martin), Rebekka Nystabakk (Helle), Marte Magnusdotter (Signe). Gyártó: Mer Film. Forgalmazó: Cinefil Co kft. / Magyarhangya. Feliratos. 80 perc.

Zsákutcába kormányozott élet, kapuzárási pánik, családi tragédia – lelki zavaraira a modern nyugati ember gyakran keres gyógyírt a komoly fizikai kihívást jelentő túraútvonalakon, ahogy azt az egyre izmosabb Camino-kultusz, vagy a szervezett Himalája-expedíciók népszerűsége is tanúsítja. Szezonjuk van a hasonló, többnyire önéletrajzi beszámolókon alapuló, spirituális kirándulásokat dokumentáló filmeknek (Út a vadonba, Vándorút, Tracks, Vadon), amelyek a természetfilmbe illő képsorokat a főhős életének flashbackekben felvillantott kulcspillanataival vegyítik. A friss norvég verzió, a Magam ura részben a „műfaj” paródiájának is tekinthető, itt ugyanis nincs szó extrém, de még valódi fizikai próbatételről sem, kínosan átlagos főhősünk, Martin mindössze egy hétvégi hegyi futásra indul, és a legnagyobb viszontagság, ami éri, hogy még a semmi közepén sem tud önkezével örömöt szerezni magának, anélkül, hogy meg ne zavarnák.

Frivol pillanatai ellenére az alapos önvizsgálat a Magam urában sem marad el. Ole Giaever, aki nem csak író-rendezője, de főszereplője is a filmnek, beinvitálja a nézőt Martin fejébe. Folyamatosan halljuk a harmincas férfi cenzúrázatlan belső monológját, amely unalmas életét és rutinná fásult házasságát járja körbe, de apjával való kapcsolata is terítékre kerül. Giaever leleménye, hogy az emberi gondolkodás asszociatív, csapongó természetét is reprodukálja, vagyis azt, ahogy egymásnak adják a stafétát az infantilis, a triviális, az abszurd és a komoly gondolatvillanások. Tulajdonképpen nem történik semmi rendkívüli: egy banális életút harmadán egy banális figura számot vet saját jelentéktelenségével. Nincs katarzisba torkolló sorsfordító utazás, csak egy feszültség levezetésére szolgáló hétvégi tisztítókúra, ami után ugyanott folytatódhatnak az unalmas átlagpolgár szürke hétköznapjai, de pont ez a nemtörténés hitelesíti a fanyar humorú, kíméletlenül őszinte produkciót.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/06 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12198