KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/február
KRÓNIKA
• N. N.: A 30. Budapesti Független Film- és Videószemle díjai
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: A mese vége Elveszett történetek
• Jeles András: Raszter Színészmaszkok

• Schubert Gusztáv: Hidegebb a halálnál A Haneke-gyilkosságok
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Digitális ablak Hétköznapok teleregénye
• Horváth Antal Balázs: Egy show a semmiről Seinfeld
• N. N.: Másképp röhögünk
• Gelencsér Gábor: Magaskultúra földközelben Jelenetek egy házasságból

• Herpai Gergely: A virtuális rivaldafény sztárjai CD-mozi
• Beregi Tamás: Rovarszív Bogaras filmek
• Bikácsy Gergely: Én voltam a Hold Méliès-tekercsek
• Varró Attila: Az édenkert peremén Nyugat-Afrika filmjei
• Muhi Klára: Kilégzés, belégzés Európa filmhét
• Geréb Anna: Megkövült snittek A két Eizenstein
• Ágfalvi Attila: Alphawille-től Abraxasig Filmépítészet
KÖNYV
• Dániel Ferenc: Mozgóképeskönyv Varga Csaba: Film és story board
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nagybudapesti feltámadás Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten
• Spiró György: Magyar virtus Gengszterfilm
• Békés Pál: Halványkék angyal Ámbár tanár úr
• Ardai Zoltán: Örökzöld Baltimore Kuki
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Eladó
• Hungler Tímea: Téli vendég
• Kis Anna: A galamb szárnyai
• Kömlődi Ferenc: Penge
• Mátyás Péter: Rejtélyes alkony
• Hatvani Tamás: Ha eljön Joe Black
• Korcsog Balázs: A közellenség
• Somogyi Marcell: Rémségek könyve
• Janisch Attila: Psycho
• Vidovszky György: Örökkön örökké
• Harmat György: Egyiptom hercege
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Ott vagyunk minden kilométerkőnél

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Suite Française

Kovács Kata


Suite Française – angol-francia-kanadai, 2015. Rendezte: Saul Dibb. Írta: Irène Némirovsky regényéből Matt Charman és Saul Dibb. Kép: Eduard Grau. Zene: Rael Jones. Szereplők: Michelle Williams (Lucile), Kristin Scott Thomas (Angellier-né), Mathias Schoenaerts (von Falk), Ruth Wilson (Celine), Eric Godon (Joseph), Sam Riley (Benoît). Gyártó: Alliance Films / Qwerty Films / Scope Pictures. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 105 perc.

 


Irène Némirovsky öt részesre tervezett, Franciaország 1940-es német megszállása idején játszódó regényfüzére az írónő deportálásával, majd Auschwitzban, 1942-ben bekövetkezett halálával befejezetlenül maradt. Két történetet és egy vázlatot tartalmazó füzete lányai birtokába került, akik naplónak vélték és nem fedezték fel valódi tartalmát és értékét egészen a kilencvenes évek végéig. A Suite Française a 2004-es frankfurti könyvfesztivál szenzációja, később bestseller lett, 2006-ban magyarul is kiadták.

A rendező Saul Dibb egy kisköltségvetésű gengszterfilm, majd egy tehetségről árulkodó kosztümös biopic, A hercegnő (melynek egyébként szintén kényszerházasság a kiindulópontja) után vágott bele Matt Charman forgatókönyvíróval (Kémek hídja), hogy Némirovsky örökségül hagyott írásait egy történetté gyúrja össze. A film egy már megszállt kisvárosban játszódik, több szálon taglalva a német katonák és a helyi lakosok együttélését, az ellenséges oldalakon állók kölcsönös lenézésétől kezdve szerelmi viszonyaikon át a szexuális zaklatásig, leginkább pedig a különböző osztályokhoz tartozó, karizmatikus nőalakok ábrázolásában jeleskedik. A rideg Madame Angellier évek óta magas lakbérek behajtásával kínozza a környék szegényeit, köztük Celine-t és családját, ám a háború nem válogat, mindkét háztartásba bekvártélyoznak egy-egy német tisztet. A jobb házba egy vérbeli úriember jut, érzelmes zongorajátékával és bús tekintetével hamar megdobogtatja a Madame menye, Lucile szívét, aki sokkal nagyobb beleéléssel tekintget a náci tiszt után, mint ahogyan a szolid érdekházasságban szerzett, fronton lévő férjét hazavárja. A középpontban az ő melodrámai románcuk áll, és ugyan nem szerencsés, hogy a film legerőteljesebb pillanatait mégsem nekik köszönheti (lásd a vicomte és asszonya utolsó közös vacsoráját), összességében megrázóan és őszintén közvetíti Némirovsky humánus szellemiségét – mondván, az ellenség is csak ugyanolyan ember, mint mi vagyunk. A sors cinikus fintora, hogy az említett ellenség Némirovsky-t sem kímélte, ám a film akkor is hatásos, ha ennek a háttér-információnak nem vagyunk a birtokában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/09 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12387