KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/február
KRÓNIKA
• N. N.: A 30. Budapesti Független Film- és Videószemle díjai
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: A mese vége Elveszett történetek
• Jeles András: Raszter Színészmaszkok

• Schubert Gusztáv: Hidegebb a halálnál A Haneke-gyilkosságok
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Digitális ablak Hétköznapok teleregénye
• Horváth Antal Balázs: Egy show a semmiről Seinfeld
• N. N.: Másképp röhögünk
• Gelencsér Gábor: Magaskultúra földközelben Jelenetek egy házasságból

• Herpai Gergely: A virtuális rivaldafény sztárjai CD-mozi
• Beregi Tamás: Rovarszív Bogaras filmek
• Bikácsy Gergely: Én voltam a Hold Méliès-tekercsek
• Varró Attila: Az édenkert peremén Nyugat-Afrika filmjei
• Muhi Klára: Kilégzés, belégzés Európa filmhét
• Geréb Anna: Megkövült snittek A két Eizenstein
• Ágfalvi Attila: Alphawille-től Abraxasig Filmépítészet
KÖNYV
• Dániel Ferenc: Mozgóképeskönyv Varga Csaba: Film és story board
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nagybudapesti feltámadás Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten
• Spiró György: Magyar virtus Gengszterfilm
• Békés Pál: Halványkék angyal Ámbár tanár úr
• Ardai Zoltán: Örökzöld Baltimore Kuki
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Eladó
• Hungler Tímea: Téli vendég
• Kis Anna: A galamb szárnyai
• Kömlődi Ferenc: Penge
• Mátyás Péter: Rejtélyes alkony
• Hatvani Tamás: Ha eljön Joe Black
• Korcsog Balázs: A közellenség
• Somogyi Marcell: Rémségek könyve
• Janisch Attila: Psycho
• Vidovszky György: Örökkön örökké
• Harmat György: Egyiptom hercege
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Ott vagyunk minden kilométerkőnél

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Két hét múlva örökké

Hungler Tímea

 

Sandra Bullock legújabb mozijában folytatja azt a rajongói számára nem éppen üdvözítő átalakulását, amit utóbbi filmjeiben elkezdett: a Beépített szépség fésületlen, nagyokat böffentő rendőrlánya és a Kísérleti gyilkosság elmacsósodó detektívje után most itt a legújabb csapás, a Két hét múlva örökké ügyvédnője. Sajnos a Bullock-műhelyből kikerülő legfrissebb romkom sem kerülhette a rettegett tinivígjátékok hatását: míg az előző filmekben kisebb arányban volt jelen az alpári humor, ebben a moziban Bullock kisasszony, Hollywood legvágyottabb szinglije közel tíz perces jelenetben adózik egy chilli által okozott hasmenésnek, kezdve az első görcsöktől egészen a megkönnyebbülésig.

A romantikus komédia, mely egy munkakapcsolatból átforduló barátság, majd egy barátságból átforduló szerelem történetét hivatott elmesélni ilyen fordulatos eseménysorokból, mondhatnók életképekből épül fel. Bullock egy harcos-karcos ügyvédnő szerepében védi a természetet, a lebontás előtt álló házakat, kiáll az elnyomottak jogaiért, életét a tiltakozások és demonstrációk töltik ki, míg egy szép napon megismerkedik a város legmenőbb telekspekulánsával (Hugh Grant), aki – hogy ne érje szó a ház elejét – alkalmazza a Greenpeace-aktivistát; kettőjük alakuló kapcsolatát meséli el a film több évet átfogva.

A „milyen házat építsünk és hova” kérdése mellett, a konfliktus forrásaként a „lebontsuk-e kultúrotthont Long Islanden” problémája is felmerül, sőt idővel még egy konkurens (ügyvéd)nő is betoppan a párocska életébe, arra ösztökélve Bullockot, hogy egy jelenet erejéig megváljon előnytelen ruhatára darabjaitól, végre megfésülködjön, és megmutassa, milyen szép is tud lenni, ha akar. Csakhogy valamilyen rejtélyes okból kifolyólag újabban nem akar. Nem akarásnak, meg mint tudjuk, nyögés a vége.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/04 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2128