KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/február
KRÓNIKA
• N. N.: A 30. Budapesti Független Film- és Videószemle díjai
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: A mese vége Elveszett történetek
• Jeles András: Raszter Színészmaszkok

• Schubert Gusztáv: Hidegebb a halálnál A Haneke-gyilkosságok
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Digitális ablak Hétköznapok teleregénye
• Horváth Antal Balázs: Egy show a semmiről Seinfeld
• N. N.: Másképp röhögünk
• Gelencsér Gábor: Magaskultúra földközelben Jelenetek egy házasságból

• Herpai Gergely: A virtuális rivaldafény sztárjai CD-mozi
• Beregi Tamás: Rovarszív Bogaras filmek
• Bikácsy Gergely: Én voltam a Hold Méliès-tekercsek
• Varró Attila: Az édenkert peremén Nyugat-Afrika filmjei
• Muhi Klára: Kilégzés, belégzés Európa filmhét
• Geréb Anna: Megkövült snittek A két Eizenstein
• Ágfalvi Attila: Alphawille-től Abraxasig Filmépítészet
KÖNYV
• Dániel Ferenc: Mozgóképeskönyv Varga Csaba: Film és story board
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nagybudapesti feltámadás Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten
• Spiró György: Magyar virtus Gengszterfilm
• Békés Pál: Halványkék angyal Ámbár tanár úr
• Ardai Zoltán: Örökzöld Baltimore Kuki
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Eladó
• Hungler Tímea: Téli vendég
• Kis Anna: A galamb szárnyai
• Kömlődi Ferenc: Penge
• Mátyás Péter: Rejtélyes alkony
• Hatvani Tamás: Ha eljön Joe Black
• Korcsog Balázs: A közellenség
• Somogyi Marcell: Rémségek könyve
• Janisch Attila: Psycho
• Vidovszky György: Örökkön örökké
• Harmat György: Egyiptom hercege
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Ott vagyunk minden kilométerkőnél

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A John Malkovich-menet

Déri Zsolt

 

Az 1969-ben Adam Spiegel néven született, gördeszkásként indult, majd az újságírás és a fotózás érintésével Amerika klipkirályává lett Spike Jonze, akinek videóiból a budapesti Titanic Fesztivál 1998-ban vetített retrospektívet, első játékfilmjéhez az utóbbi évek legmeghökkentőbb, legszellemesebb forgatókönyvét találta meg, egy felnőttmesét, amelynek frusztrált bábjátékos főhőse titkos átjárót talál John Malkovich tudatába, és így negyed órára a híres színművész érzékszervein át érzékelheti a világot. A „mindenki híres lehet 15 percre” című warholi idea eme váratlan és profán manifesztációjának persze senki nem tud ellenállni, sem a bábjátékos (az ezúttal is remeklő John Cusack), sem állatgondozó felesége (a felismerhetetlenül kócos Cameron Diaz), sem elérhetetlen szerelme, a dologban rögtön az üzleti lehetőséget meglátó menedzserasszony (Tom DiCillo fétisszínésznője, a szerepéért Oscarra jelölt Catherine Keener), aki utazási irodát nyit Malkovich agyába. Csak hát másoknak is megvan a hosszútávú terve a titkos átjáróval…

Az érdekes mellékzöngéket („mintha Malkovich-nak egyszerre lenne vaginája és pénisze, hú ez nagyon tetszik”, a transzszexualitás megélése, a bábjátékos bábjának bábjátékosi karrierje, mit lát Malkovich a saját Malkovich-tripje során) megpendítő filmfantázia legnagyobb erénye, hogy saját bizarr kontextusán belül mindvégig következetes marad, a váratlan fordulatok számát tekintve bármelyik fifikás akciófilmet lekörözi, a nagyjátékfilm-formátumot is bámulatos érzékkel uraló, kiváló színészrendezőnek bizonyuló Spike Jonze klipes múltjából hozott vizuális ötletei pedig öncélú magamutogatástól mentesen épülnek be a filmszövetbe, akárcsak a Coen testvérek mellett dolgozó Carter Burwell ironikus kísérőzenéje. És akkor az önmagát karikírozó Malkovich-ról még szó sem esett…

Jonze-t a legjobb rendezés, Kaufmant a legjobb eredeti forgatóköny kategóriában jelölték Oscar-díjra. Mire ez a cikk megjelenik, már tudni fogjuk, van-e igazság a Földön – az (amerikai) szépség mellett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/04 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2903