KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/február
KRÓNIKA
• N. N.: A 30. Budapesti Független Film- és Videószemle díjai
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: A mese vége Elveszett történetek
• Jeles András: Raszter Színészmaszkok

• Schubert Gusztáv: Hidegebb a halálnál A Haneke-gyilkosságok
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Digitális ablak Hétköznapok teleregénye
• Horváth Antal Balázs: Egy show a semmiről Seinfeld
• N. N.: Másképp röhögünk
• Gelencsér Gábor: Magaskultúra földközelben Jelenetek egy házasságból

• Herpai Gergely: A virtuális rivaldafény sztárjai CD-mozi
• Beregi Tamás: Rovarszív Bogaras filmek
• Bikácsy Gergely: Én voltam a Hold Méliès-tekercsek
• Varró Attila: Az édenkert peremén Nyugat-Afrika filmjei
• Muhi Klára: Kilégzés, belégzés Európa filmhét
• Geréb Anna: Megkövült snittek A két Eizenstein
• Ágfalvi Attila: Alphawille-től Abraxasig Filmépítészet
KÖNYV
• Dániel Ferenc: Mozgóképeskönyv Varga Csaba: Film és story board
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nagybudapesti feltámadás Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten
• Spiró György: Magyar virtus Gengszterfilm
• Békés Pál: Halványkék angyal Ámbár tanár úr
• Ardai Zoltán: Örökzöld Baltimore Kuki
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Eladó
• Hungler Tímea: Téli vendég
• Kis Anna: A galamb szárnyai
• Kömlődi Ferenc: Penge
• Mátyás Péter: Rejtélyes alkony
• Hatvani Tamás: Ha eljön Joe Black
• Korcsog Balázs: A közellenség
• Somogyi Marcell: Rémségek könyve
• Janisch Attila: Psycho
• Vidovszky György: Örökkön örökké
• Harmat György: Egyiptom hercege
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Ott vagyunk minden kilométerkőnél

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Érzelmes csodabogarak

Ardai Zoltán

 

A nézők közé kilépő táblakép- és mozialakok, illetve a festményi világokba és mozijelenetekbe beférkőzött nézőfigurák kultúrtörténetében az Érzelmes csodabogarak figyelemre méltó állomást jelent. Mint egyes korábbi Nichetti-burleszkekben, így a hasonlóan fantasztikus bonyolítású Szappantolvajokban, itt is érződik némi Woody Allen-féle ösztönzés, de ezúttal szembetűnőbb egy másik Amerika-felőli hatás: a Zemeckis-i technikáé. Csupán a technikáé, a Roger nyúl a pácban viágképét ugyanis Nichetti éppenséggel kifordítja. A jólelkű evilági főhős, rajzlényecskék barátja, aki maga is rendhagyó módon mozog siváran tülekvő környezetében, itt nem bebocsátást nyer a rajzfilm-édenbe, mint Zemeckisnél, hanem önnön gúnyrajz-változatává válik. A Nichetti-játszotta szegény szinkronkészítőn mintegy szakmai ártalomként hatalmasodik el a metamorfózis. Elrajzosodott korpuszát, miként Wells láthatatlan embere, vagy az újabb generációs Darkman, fáslikba tekeri, felkesztyűzi stb., de nem menekülvén egy előre-rettegett ágyjelenettől, végül mégis lelepleződik türelmetlen szerelme előtt. A sokat megélt lány azonban nem riad el tőle, sőt fellélegezve nevet szégyenkezésén, („hát ez a baj?”), hisz attól tartott, hogy már őt sem szeretheti. Hogy már senkit sem szerethet. A felderült nő és az érzékeny férfikarikatúra szenvedélyes gubancba fonódik össze. Hogy ez a kissé morbid vidámságú záróképsor miért nem merő blődli, azt az értheti meg, aki a filmet eddig főként mint pornó-paródiát követte. (A filmbeli szinkronstúdióban nem csupán rajzművekkel adódik tennivaló, a lány pedig, szerte a városban, perverzeket elégít ki naphosszat – csupa olyan meglepő perverzió vonul itt fel, amely nem igényli a közvetlen szexuális érintkezést.) E paródia bensőséges világvégi filozofikuma többféleképp hangsúlyozható, de az az olvasat, amit a film itthoni címe sugall (eszerint nem máson kell itt szórakoznunk, mint néhány ritka-muris jóbolond belügyein) nem egyenrangú a többivel, egyszerűen csak értetlen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/11 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4243