KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/február
KRÓNIKA
• N. N.: A 30. Budapesti Független Film- és Videószemle díjai
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: A mese vége Elveszett történetek
• Jeles András: Raszter Színészmaszkok

• Schubert Gusztáv: Hidegebb a halálnál A Haneke-gyilkosságok
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Digitális ablak Hétköznapok teleregénye
• Horváth Antal Balázs: Egy show a semmiről Seinfeld
• N. N.: Másképp röhögünk
• Gelencsér Gábor: Magaskultúra földközelben Jelenetek egy házasságból

• Herpai Gergely: A virtuális rivaldafény sztárjai CD-mozi
• Beregi Tamás: Rovarszív Bogaras filmek
• Bikácsy Gergely: Én voltam a Hold Méliès-tekercsek
• Varró Attila: Az édenkert peremén Nyugat-Afrika filmjei
• Muhi Klára: Kilégzés, belégzés Európa filmhét
• Geréb Anna: Megkövült snittek A két Eizenstein
• Ágfalvi Attila: Alphawille-től Abraxasig Filmépítészet
KÖNYV
• Dániel Ferenc: Mozgóképeskönyv Varga Csaba: Film és story board
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nagybudapesti feltámadás Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten
• Spiró György: Magyar virtus Gengszterfilm
• Békés Pál: Halványkék angyal Ámbár tanár úr
• Ardai Zoltán: Örökzöld Baltimore Kuki
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Eladó
• Hungler Tímea: Téli vendég
• Kis Anna: A galamb szárnyai
• Kömlődi Ferenc: Penge
• Mátyás Péter: Rejtélyes alkony
• Hatvani Tamás: Ha eljön Joe Black
• Korcsog Balázs: A közellenség
• Somogyi Marcell: Rémségek könyve
• Janisch Attila: Psycho
• Vidovszky György: Örökkön örökké
• Harmat György: Egyiptom hercege
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Ott vagyunk minden kilométerkőnél

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Hogyan tiltották be a W. R., Az organizmus misztériuma című filmemet?

Makavejev Dušan

 

A filmet 1971-ben készítettem. Ültünk, kevertük a filmet, mert tudtuk, hogy látatlanban meghívták Cannes-ba. Április végén megjelent egy pornómagazinban, a Flesh-ben egy kép a filmből: meztelen emberek, a háttérben egy Lenin-fotó látható. A képet a standfotós a tudtom nélkül adta el. Másnap a szovjet követség titkára meglátogatta a Tájékoztatási Hivatalt, és közölte: mélyen meg vannak döbbenve. Ha én lettem volna a Minisztériumban, csodálkozva visszakérdeztem volna: hogy lehet, hogy ilyen gyorsan reagálnak valamire, különösen egy pornólapra? De én nem tudtam az egészről, csak másnap olvastam az újságban, hogy az ügyészség betiltotta a Flesh magazint a W. R.-ből vett pornográf fotó megjelentetése miatt. A lap kiadója elhatárolta magát a képtől és „Lenin dicső emlékének megsértésétől”. Megütött a tiltakozás hangvétele, tudtam, ez nem a mi nyelvezetünk, ez a szovjet nyelvhasználatra emlékeztetett. Meg akartam keresni a Flesh kiadóját, de valahogy senki sem tudott róla, végül egy barátom szólt, hogy egy kis cég adja ki, amely egyébként étkezési utalványokat nyomtat. A címéről rájöttem, hogy ez az a hely, amelynek utcai vitrinjében a Szovjetunióról készült képek vannak kitéve. Itt jelent meg egy színes újság, A Szovjetunió népei, kizárólag fordításokból dolgoztak. Ezek után egy irodalmi újságban közzétettem egy nyílt levelet, amit A Szovjetunió népei című újság főszerkesztőjének címeztem, s közöltem, megdöbbenve értesültem, hogy megjelent egy „Lenin dicső emlékét gyalázó” fénykép. Filmemben tényleg van meztelen kép, de az összefüggésekből kiragadták, és különben sem járultam hozzá a fotó közléséhez. Megírtam, meglep, hogy a kiadónál ilyen kalózakciókat csinálnak, s nem értem, hogy a kiadó – minden bizonnyal jól megfizetett – munkatársai miért csinálnak ilyet. Este felhívott valaki telefonon, bemutatkozott, közölte, hogy ő fordító, és azt szeretné megkérdezni, ki mondta nekem, hogy írjam meg ezt a cikket? Ismerős volt nekem ez a „ki mondta magának?”-fordulat, jól tudtam, kik használják ezt. A vonal végén nem hitte el a telefonáló, hogy „senki sem mondta”. Ő mindenáron tudni szerette volna, hol keresse az ellenséget.

Ezzel elindultak a támadások a még be sem mutatott film ellen.

Cannes-ban sikere volt a filmnek, majd három-négy héttel a fesztivál után a Lityeraturnaja Gazetában támadás indult ellene. Az első hazai kritikák, amelyek Cannes-nal egy időben jelentek meg, lelkesek voltak, de a moszkvai támadás után otthon is bírálni kezdtek. A cikkeket különös módon nem a kulturális rovatokba tördelték, hanem a politikai vezércikkek oldalára. Engem a W. R. körüli hercehurca arra a destabilizációs műveletre emlékeztet, amit a CIA csinált Chilében a katonai puccs után. Pénzeket helyeztek el nemlétező cégeknél, újságokat jelentettek meg, szóval zavarták a helyzetet. Valami hasonlót csináltak a szovjetek a filmemmel Jugoszláviában.

 

Lejegyezte: Horváth György


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/08 34. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4399