KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/február
KRÓNIKA
• N. N.: A 30. Budapesti Független Film- és Videószemle díjai
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: A mese vége Elveszett történetek
• Jeles András: Raszter Színészmaszkok

• Schubert Gusztáv: Hidegebb a halálnál A Haneke-gyilkosságok
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Digitális ablak Hétköznapok teleregénye
• Horváth Antal Balázs: Egy show a semmiről Seinfeld
• N. N.: Másképp röhögünk
• Gelencsér Gábor: Magaskultúra földközelben Jelenetek egy házasságból

• Herpai Gergely: A virtuális rivaldafény sztárjai CD-mozi
• Beregi Tamás: Rovarszív Bogaras filmek
• Bikácsy Gergely: Én voltam a Hold Méliès-tekercsek
• Varró Attila: Az édenkert peremén Nyugat-Afrika filmjei
• Muhi Klára: Kilégzés, belégzés Európa filmhét
• Geréb Anna: Megkövült snittek A két Eizenstein
• Ágfalvi Attila: Alphawille-től Abraxasig Filmépítészet
KÖNYV
• Dániel Ferenc: Mozgóképeskönyv Varga Csaba: Film és story board
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nagybudapesti feltámadás Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten
• Spiró György: Magyar virtus Gengszterfilm
• Békés Pál: Halványkék angyal Ámbár tanár úr
• Ardai Zoltán: Örökzöld Baltimore Kuki
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Eladó
• Hungler Tímea: Téli vendég
• Kis Anna: A galamb szárnyai
• Kömlődi Ferenc: Penge
• Mátyás Péter: Rejtélyes alkony
• Hatvani Tamás: Ha eljön Joe Black
• Korcsog Balázs: A közellenség
• Somogyi Marcell: Rémségek könyve
• Janisch Attila: Psycho
• Vidovszky György: Örökkön örökké
• Harmat György: Egyiptom hercege
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Ott vagyunk minden kilométerkőnél

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kamaszkor

Lajta Gábor

 

Aki filmünk hőséhez hasonlóan, nem sokkal 18 éves kora (és az egyetemi felvételi) előtt otthagyja a gimnáziumot (jó családi körülményei ellenére), annak nyilván nyomós oka van erre. Családot akar alapítani, lakást szerezni, esetleg kitörni az elviselhetetlen otthoni környezetből. A Kamaszkor főszereplőjét, Kraszint viszont nem értem. Dédelgetett fiúnak látszik ugyan, de erre csak egy röpke párbeszéd utal az édesanyjával. Az otthont pedig nem is ábrázolja a film. A fiút a pénz nem érdekli, nősülni sem akar. Akkor talán az a kiábrándult felismerés vezeti, hogy „nektek nem tanulok”? Kraszinnál szó sincs ilyenről. Úgy viselkedik, mint egy kisgyerek, aki hajóskapitány szeretne lenni. Iskolatáskáját a szemétládába dobja, és nekivág az életnek. Vándorlását a lélekszilárdító fordulatok, jellemek úgy szegélyezik, akár az útjelző táblák.

A Kamaszkor realisztikus külszínt mutat. De mihelyt egy hitelesebb arc, helyzet kiélesedik, rögtön lerontja, átlátszóvá teszi a filmírói manipuláció.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/02 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6680