KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/február
KRÓNIKA
• N. N.: A 30. Budapesti Független Film- és Videószemle díjai
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: A mese vége Elveszett történetek
• Jeles András: Raszter Színészmaszkok

• Schubert Gusztáv: Hidegebb a halálnál A Haneke-gyilkosságok
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Digitális ablak Hétköznapok teleregénye
• Horváth Antal Balázs: Egy show a semmiről Seinfeld
• N. N.: Másképp röhögünk
• Gelencsér Gábor: Magaskultúra földközelben Jelenetek egy házasságból

• Herpai Gergely: A virtuális rivaldafény sztárjai CD-mozi
• Beregi Tamás: Rovarszív Bogaras filmek
• Bikácsy Gergely: Én voltam a Hold Méliès-tekercsek
• Varró Attila: Az édenkert peremén Nyugat-Afrika filmjei
• Muhi Klára: Kilégzés, belégzés Európa filmhét
• Geréb Anna: Megkövült snittek A két Eizenstein
• Ágfalvi Attila: Alphawille-től Abraxasig Filmépítészet
KÖNYV
• Dániel Ferenc: Mozgóképeskönyv Varga Csaba: Film és story board
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nagybudapesti feltámadás Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten
• Spiró György: Magyar virtus Gengszterfilm
• Békés Pál: Halványkék angyal Ámbár tanár úr
• Ardai Zoltán: Örökzöld Baltimore Kuki
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Eladó
• Hungler Tímea: Téli vendég
• Kis Anna: A galamb szárnyai
• Kömlődi Ferenc: Penge
• Mátyás Péter: Rejtélyes alkony
• Hatvani Tamás: Ha eljön Joe Black
• Korcsog Balázs: A közellenség
• Somogyi Marcell: Rémségek könyve
• Janisch Attila: Psycho
• Vidovszky György: Örökkön örökké
• Harmat György: Egyiptom hercege
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Ott vagyunk minden kilométerkőnél

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Montiel özvegye

Lajta Gábor

 

Miguel Littin, a Mexikóban élő chilei rendező vezetésével, Gabriel García Marquez irodalmi alapanyagából, széles körű latin-amerikai összefogással készült ez a film, amely gondos megmunkálása és viszonylag egynemű stílusszövete ellenére – kudarc.

Nehéz dolog szakítani a hagyományos, egyenes vonalú cselekményfűzéssel, bízni pusztán a képek erejében. Tökéletes arányérzék és merész kifejezőeszközök híján az ilyen film vigasztalan unalomba süpped. A néző persze kínjában jártathatja szemét a vásznon, és gondolhat is mindenfélét, az edzettebbek (kifinomultabbak?) talán nem is unatkoznak. Ez az unalom azonban végső soron objektív: a szerkezet és a mondandó elcsúszásaiból, ilyenformán érdektelenségből fakad.

Pedig a történet sokat sejtet. A diktatúra sajátos emberi vetületének ábrázolása egy nő sorsán keresztül, aki tudhat besúgó férjének aljasságairól, mégis képtelen meggyűlölni őt. Figyelmünk ébrentartója szinte egyedül Géraldine Chaplin játéka, különös menyétszerű karcsúsága, tisztasága. Elgondolva hátborzongató Montiel özvegyének lassan őrlő észbomlása, szenvedélye-szenvedése a falu bosszúra éhes parasztjai meg kisszerű diktátorai között. Fojtott, mélyről izzó dráma bontakozhatna ki, de egymás mellé rakott száraz képek, szinte behallatszó rendezői utasítások, földhözragadt víziók törik el a képzelet szárnyát.

A rendező Marquez prózájának legreálisabb részleteit vitte filmre, és még így sem tudott megbirkózni a kép és a szó különbözőségével.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/10 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6947