KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/február
KRÓNIKA
• N. N.: A 30. Budapesti Független Film- és Videószemle díjai
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: A mese vége Elveszett történetek
• Jeles András: Raszter Színészmaszkok

• Schubert Gusztáv: Hidegebb a halálnál A Haneke-gyilkosságok
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Digitális ablak Hétköznapok teleregénye
• Horváth Antal Balázs: Egy show a semmiről Seinfeld
• N. N.: Másképp röhögünk
• Gelencsér Gábor: Magaskultúra földközelben Jelenetek egy házasságból

• Herpai Gergely: A virtuális rivaldafény sztárjai CD-mozi
• Beregi Tamás: Rovarszív Bogaras filmek
• Bikácsy Gergely: Én voltam a Hold Méliès-tekercsek
• Varró Attila: Az édenkert peremén Nyugat-Afrika filmjei
• Muhi Klára: Kilégzés, belégzés Európa filmhét
• Geréb Anna: Megkövült snittek A két Eizenstein
• Ágfalvi Attila: Alphawille-től Abraxasig Filmépítészet
KÖNYV
• Dániel Ferenc: Mozgóképeskönyv Varga Csaba: Film és story board
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nagybudapesti feltámadás Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten
• Spiró György: Magyar virtus Gengszterfilm
• Békés Pál: Halványkék angyal Ámbár tanár úr
• Ardai Zoltán: Örökzöld Baltimore Kuki
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Eladó
• Hungler Tímea: Téli vendég
• Kis Anna: A galamb szárnyai
• Kömlődi Ferenc: Penge
• Mátyás Péter: Rejtélyes alkony
• Hatvani Tamás: Ha eljön Joe Black
• Korcsog Balázs: A közellenség
• Somogyi Marcell: Rémségek könyve
• Janisch Attila: Psycho
• Vidovszky György: Örökkön örökké
• Harmat György: Egyiptom hercege
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Ott vagyunk minden kilométerkőnél

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Olvasói levél – Szerkesztői válasz

Forgatókönyv vagy filmszalag?

Tamás Krisztina

 

A Filmvilág 10. számában apró rejtélyre bukkantam. Mégpedig a szám egyik legérdekesebb összeállításában (Majakovszkij és a film). „4. forgatókönyvemnek A filmszalag béklyójában volt a címe. Miután részletesebben is megismertem a filmezés technikáját, ezt követően olyan forgatókönyvet alkottam, amely tökéletesen beleillett irodalmi újításaink vonulatába” – olvashatjuk a költő szavait a lap belső borítóján és az összeállítás egyik anyagában (Előszó egy kiadatlan forgatókönyv-gyűjteményhez). Ezért roppant meglepő, hogy ennek a forgatókönyvnek a lap 9. oldalán már ez a címe (hatalmas betűkkel): „A forgatókönyv béklyójában.”

Tanácstalan vagyok. Talán a futurista-polgárriasztó Majakovszkij egyik fogása ez? (Ami beleillik irodalmi újításainak vonulatába.) A forgatókönyvet tüzetesen elolvasva inkább egyszerű tévedésnek látszik a dolog. Ha viszont arra gondolok, hogy jó néhány mai rendező vergődik a „forgatókönyv” béklyójában, akkor ez a címcsere (vagy elírás) nem is olyan értelmetlen dolog...

 

Tamás Krisztina

Budapest

 

 

Most már biztos: átok ül Majakovszkij filmrendezői tevékenységén. Lapunkban közölt írásában olvashatjuk, hogy első forgatókönyvét elolvasván az ítészek nemes egyszerűséggel ekként fogalmaztak: „Sületlenség.” Igen, eddig is tudtuk, hogy Majakovszkij forgatókönyveit, filmterveit nem kísérte szerencse, tudtuk: hét forgatókönyve maradt megfilmesítetlenül. Azt azonban nem sejthettük, hogy ez a fátum még ma is él, hogy az ördög (a nyomda vagy a szerkesztőség gonosz ördöge) Majakovszkij-ügyben még ma sem alszik. A helyes cím természetesen A filmszalag béklyójában. Sem Majakovszkij, sem egyetlen futurista vagy polgárriasztó költő és író nem akar műve fölé értelemzavaró címet illeszteni, az avantgarde jellegű címadásnak mindig volt (és van) belső logikája. Olvasónk ugyan érez ilyesmit, legalábbis ha a filmrendezők mai béklyóira gondol. De még csak ez sincs teljesen így. Bizonyára nem egy rendezőnk akkor járna jobban, ha szorosabb, feszesebb forgatókönyvekbe „bújna”. A hibáért minden olvasónktól elnézést kérünk.

 

Üdvözlettel

a Szerkesztőség

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/12 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7646