KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/február
KRÓNIKA
• N. N.: A 30. Budapesti Független Film- és Videószemle díjai
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: A mese vége Elveszett történetek
• Jeles András: Raszter Színészmaszkok

• Schubert Gusztáv: Hidegebb a halálnál A Haneke-gyilkosságok
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Digitális ablak Hétköznapok teleregénye
• Horváth Antal Balázs: Egy show a semmiről Seinfeld
• N. N.: Másképp röhögünk
• Gelencsér Gábor: Magaskultúra földközelben Jelenetek egy házasságból

• Herpai Gergely: A virtuális rivaldafény sztárjai CD-mozi
• Beregi Tamás: Rovarszív Bogaras filmek
• Bikácsy Gergely: Én voltam a Hold Méliès-tekercsek
• Varró Attila: Az édenkert peremén Nyugat-Afrika filmjei
• Muhi Klára: Kilégzés, belégzés Európa filmhét
• Geréb Anna: Megkövült snittek A két Eizenstein
• Ágfalvi Attila: Alphawille-től Abraxasig Filmépítészet
KÖNYV
• Dániel Ferenc: Mozgóképeskönyv Varga Csaba: Film és story board
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nagybudapesti feltámadás Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten
• Spiró György: Magyar virtus Gengszterfilm
• Békés Pál: Halványkék angyal Ámbár tanár úr
• Ardai Zoltán: Örökzöld Baltimore Kuki
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Eladó
• Hungler Tímea: Téli vendég
• Kis Anna: A galamb szárnyai
• Kömlődi Ferenc: Penge
• Mátyás Péter: Rejtélyes alkony
• Hatvani Tamás: Ha eljön Joe Black
• Korcsog Balázs: A közellenség
• Somogyi Marcell: Rémségek könyve
• Janisch Attila: Psycho
• Vidovszky György: Örökkön örökké
• Harmat György: Egyiptom hercege
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Ott vagyunk minden kilométerkőnél

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Transylvania

Vajda Judit

Transylvania – francia, 2006. Rendezte és írta: Tony Gatlif. Kép: Céline Bozon. Zene: Delphine Mantoulet. Szereplők: Asia Argento (Zingarina), Amira Casar (Marie), Birol Ünel (Changalo), Marco Castoldi (Milan). Gyártó: Princess Film / Pyramide Productions. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 103 perc.

 

A Gadjo Dilo – A bolond idegen után csaknem tíz évvel Tony Gatlif megint a kívülről érkező szemével ábrázol egy idegen, egzotikus világot: ismét a romániai cigányok muzsikával, alkohollal és nyomorral, ámde sok-sok érzelemmel átitatott életét. A Franciaországból érkező, az Erdélyben élő romák között gyermekének apját kereső Zingarina és Csangalo, a helyi csencselő meséjével újra támad az Európa nyugati részén élők számára kétségtelelnül izgalmas, ám már sokszor látott balkáni–délkelet-európai vadromantika. A kérdés ezért inkább az, hogy Gatlifnak sikerül-e meghaladnia a – részben korábban saját maga által teremtett – kliséket.

Néhány alkalommal szerencsére igen – főleg a humornak és a színészi alakításoknak köszönhetően. A cselekmény során tökéletesen asszimilálódó nyugati nőt alakító, tarka kendő és földig érő szoknya segítségével echte cigánylánynak öltöztetett nemzetközi sztár, Asia Argento már csak gegnek is jó, a korábban a Fallal szembenben látott Birol Ünel jelenléte pedig – sokat megélt, beszédes arcával – ezúttal is tökéletes.

A filmen sokat segít a gyönyörű, sodró, autentikus zene is (az előadók között Palya Bea is feltűnik), hiszen az életről, a mulatozásról, a pénzről és a szerelemről szóló ordító közhelyek sokkal elviselhetőbbek, ha dalban mondják el őket. Bár minket, magyarokat már azzal megvesznek, hogy a film utolsó negyedében szinte folyamatosan magyar szót hallani a vásznon (a rendező-forgatókönyvíró ugyanis lelkiismeretesen felsorolja az Erdélyben élő különböző etnikumokat a romántól a romáig).

A Transylvania egy kulcsfontosságú dramaturgiai pontján ezenkívül felveti a Szemle-nagydíjas Iszka utazásának fő témáját jelentő csellengő árvagyerekek problémáját is. Az ugyan nem kérdés, melyik film a hitelesebb, mégis megkapó az az őszinteség, mellyel Tony Gatlif közelít egy olyan világhoz, ami talán csak az ő fejében létezik.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/06 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9026