KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/március
KRÓNIKA
• (X) : Hontalan hon
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Bori Erzsébet: Tatabánya, Glasgow Skót-magyar
• Vasák Benedek Balázs: Tank, felhő, jegenye Erdély Miklós kívül és belül
• Erdély Miklós: Istentisztelet a valósághoz A happeningről
• Schubert Gusztáv: Filmesek a ravatalnál Halál egyenes adásban
• Tamás Amaryllis: Minden titkok értelme Beszélgetés Dettre Gáborral
• Bóna László: Élet veszélyben Túlélő-magazinok
• Forgách András: Vérontástechnikák Jackie Brown
• Pápai Zsolt: Játék az árnyakkal Stephen King, a rémkirály
• N. N.: Stephen King-adaptációk, játékfilmek, eredeti forgatókönyvek
• Bikácsy Gergely: Lassú terek, olvadó időben Manoel de Oliveira
• N. N.: Manoel de Oliveira filmjei
FESZTIVÁL
• Csejdy András: Fenékig tejfel Edinburgh
• Kúnos László: Tisztes ipar Svéd filmhónap
• Kúnos László: Hamsun Beszélgetés Jan Troell-lel
KÖNYV
• Kelecsényi László: Moziéletrajz Oxford Filmenciklopédia

• Reményi József Tamás: Látni akarták Putti Lya-repríz
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Őrizem a szemetet 6:3
• Muhi Klára: Bábeli szerelem Natasa
• Gyurkovics Tamás: Árukapcsolás Kalózok
LÁTTUK MÉG
• Lajos Sándor: Szerelmes Shakespeare
• Tamás Amaryllis: Gabbeh
• Turcsányi Sándor: A púpos
• Varró Attila: Nightwatch – Éjjeliőr a hullaházban
• Békés Pál: Good Will Hunting
• Stein Ernő: A nő kétszer
• Vidovszky György: Dolcsi vita
• Mátyás Péter: A csók
• Ardai Zoltán: A játék ördöge
• Köves Gábor: Ronda ügy
• Zsidai Péter: A katona
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Pornógólok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Hurok

Kitörési kísérlet

Baski Sándor

Madarász debütfilmje sci-fi helyett misztikus thriller és romantikus dráma ambiciózus keveréke.

 

Máshol sablonos választásnak, nálunk bátor, sőt vakmerő gesztusnak minősül, ha egy fiatal rendező Tarkovszkij vagy Tarr helyett Spielberget jelöli meg példaképül. A szakmát Tarantino módra, felsőoktatási intézmény helyett videókölcsönzőkben és mozikban kitanuló Madarász Isti igazi outsiderként került bele a magyar filmvilágba. Rajongói nézőpontját és műfajorientáltságát karrierje kezdetétől nyíltan vállalja, még ha eddigi sorozatos bérmunkái (Barátok közt, Hacktion) és televíziós produkciói (A legyőzhetetlenek, A fekete múmia átka) leginkább arra adtak lehetőséget, hogy alkalmazkodóképességéről tanúbizonyságot tegyen.

Első nagyjátékfilmjének tétje így nem csak az volt, hogy képes-e átlépni a kisképernyő világából a moziéba, de az is, hogy műfaji filmesként meg tudja, vagy akarja-e egyáltalán a saját hangját találni. A választ részben már a téma kijelölése megadta: sok debütáns kollégájához hasonlóan Madarász is a korai kisfilmjeihez nyúlt vissza, ott folytatva a gondolatmenetet, ahol nagyjából tíz éve abbahagyta. Az Előbb-utóbb (2006) az időutazás motívumára húzott fel egy izgalmas thriller-szituációt, a superDIGITAL (2008) etűdje pedig a tudományos fantasztikus körítést mellőzve játszott el a tér-idővel. A Hurok mindkét produkcióból merít: a folytonos újrakezdés dramaturgiai megoldását az előbbiből, a mágikus videófelvétel ötletét az utóbbiból.

Műfaji előképekből sincs természetesen hiány, a Találmánytól az Időbűnökön és a Forráskódon át A holnap határáig lehetne sorolni a hasonló húrokat pengető produkciókat, de amíg ezek a filmek megpróbálnak a saját világukon belül valamilyen magyarázatot találni a jelenségre, addig a Hurok a tudományos-fantasztikum kettőségéből az előbbit teljesen zárójelezi. Madarász valójában nem sci-fit, hanem misztikus thrillerbe oltott romantikus drámát forgatott, vagyis a külsőségeket (plánozás, ritmus, zenehasználat stb.) illetően követi a hollywoodi mintákat – fegyelmezetten és magabiztosan –, de a zsánerszabályokhoz kellő rugalmassággal nyúl.

A Hurok legnagyobb erénye – némiképp talán meglepő módon –, hogy a csavaros cselekményt képes megszabadítani a logika béklyójától, így még az obligát időparadoxont is elbírja. Madarász íróként (is) komoly kockázatot vállalt – ha a fináléra nem kerül helyére a kirakós minden darabja, akkor hiába építgeti másfél órán át az óriáspuzzle-t –, de közben némi könnyedséget is jelenthetett, hogy az időhurok-dramaturgiának köszönhetően a film az első perctől az utolsóig expozícióból áll – a néző soha nem dőlhet hátra a mindentudás nyugalmával, minden újrakezdés új információkat és váratlan fordulatokat hoz.

Miközben az egymásba gabalyodó idősíkokkal zsonglőrködik, Madarász a sci-fiktől elvárható tudományos magyarázattal adós marad – még a főhősből is hiányzik a megértés szándéka – erre azonban nyomós oka van. A Hurok valójában nem A holnap határának és műfajtársainak a rokona, hanem az Idétlen időkig sajátos nevelődéstörténetének. A kisvárosi purgatóriumban ragadt önző és érzéketlen időjóshoz hasonlóan a gyógyszercsempész Ádám is csak akkor léphet ki az ördögi körből, ha a szeretett nő kedvéért feladja egoista énjét – az új és a régi Ádám fizikailag is megjelenített összecsapása olyan ziccer, amelyet Madarász szerencsére nem is hagy ki.

Ha drámaként mégsem működik annyira a film, mint thrillerként, annak több oka is lehet. A díszletszerű, kissé művi helyszínekért nyilván a szűkös költségvetés a felelős, a történet és a szereplők kiszakítása az ún. magyar valóságból ellenben tudatos döntés lehetett. Az élő, lélegző Budapest lecserélése egy generikus nagyvárosra nyilván a műfajiságot kívánja szolgálni a feleslegesnek gondolt sallangok lemetszésével – ez akár a film nemzetközi karrierjét is segítheti –, de inkább csak sterilebbé teszi az atmoszférát. Ezt a hatást erősítik a helyenként papírízű dialógok is – Madarász mindent kimondat a szereplőivel, a színészeknek így kevés terük marad a valódi, karakterformáló játékra.

Az utolsó és talán legfontosabb kirakós így végül mégsem kerül a helyére, Madarász vizsgafilmje azonban ezzel együtt is sikeresnek minősíthető. A Hurok minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy a korábban lenézett, tájidegennek minősített műfaji gyakorlatoknak is van helyük a magyar filmpalettán.

 

HUROK – magyar, 2016. Rendezte és írta: Madarász Isti. Kép: Nagy András. Vágó: Kovács Zoltán. Hang: Balázs Gábor. Társíró: Lovas Balázs és Gigor Attila. Producer: Hutlassa Tamás. Szereplők: Száraz Dénes (Ádám), Martinovics Dorina (Anna), Anger Zsolt (Dezső), Hegedűs D. Géza (Doki), Elek Ferenc (Hurley). Gyártó: Café Film. Forgalmazó: Fórum Hungary. 105 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/05 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12725