KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/március
KRÓNIKA
• (X) : Hontalan hon
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Bori Erzsébet: Tatabánya, Glasgow Skót-magyar
• Vasák Benedek Balázs: Tank, felhő, jegenye Erdély Miklós kívül és belül
• Erdély Miklós: Istentisztelet a valósághoz A happeningről
• Schubert Gusztáv: Filmesek a ravatalnál Halál egyenes adásban
• Tamás Amaryllis: Minden titkok értelme Beszélgetés Dettre Gáborral
• Bóna László: Élet veszélyben Túlélő-magazinok
• Forgách András: Vérontástechnikák Jackie Brown
• Pápai Zsolt: Játék az árnyakkal Stephen King, a rémkirály
• N. N.: Stephen King-adaptációk, játékfilmek, eredeti forgatókönyvek
• Bikácsy Gergely: Lassú terek, olvadó időben Manoel de Oliveira
• N. N.: Manoel de Oliveira filmjei
FESZTIVÁL
• Csejdy András: Fenékig tejfel Edinburgh
• Kúnos László: Tisztes ipar Svéd filmhónap
• Kúnos László: Hamsun Beszélgetés Jan Troell-lel
KÖNYV
• Kelecsényi László: Moziéletrajz Oxford Filmenciklopédia

• Reményi József Tamás: Látni akarták Putti Lya-repríz
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Őrizem a szemetet 6:3
• Muhi Klára: Bábeli szerelem Natasa
• Gyurkovics Tamás: Árukapcsolás Kalózok
LÁTTUK MÉG
• Lajos Sándor: Szerelmes Shakespeare
• Tamás Amaryllis: Gabbeh
• Turcsányi Sándor: A púpos
• Varró Attila: Nightwatch – Éjjeliőr a hullaházban
• Békés Pál: Good Will Hunting
• Stein Ernő: A nő kétszer
• Vidovszky György: Dolcsi vita
• Mátyás Péter: A csók
• Ardai Zoltán: A játék ördöge
• Köves Gábor: Ronda ügy
• Zsidai Péter: A katona
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Pornógólok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Idétlen időkig

Sneé Péter

Végtelen az egyes műfajokban feldolgozható témák listája, noha az alkalmatosakat jól körülírja a gyakorlat. E „törzstémák” túlságosan kézenfekvők ahhoz, hogy százan és ezren ne gondoltak volna rájuk, s ne aknázták volna ki őket az utolsó morzsáig.

A nálunk kevéssé ismert Harold Ramis mégis meglep egy ilyennel Groundhog Day – Gyertyaszentelő ünnep (a magyar forgalmazásban Idétlen időkig) című filmjében. Rejtélyes úton-módon rálelt a mozi egyik mindezidáig meglehetősen figyelmen kívül hagyott attribútumára, arra tudniillik, hogy benne tetszés szerint megállítható és újrakezdhető minden. Azt is tudjuk, s mióta már, hogy a lineáris cselekményvezetés merő fikció, mindennapos tapasztalataink gépies átvitele egy olyan közegbe, ahol az nem szükségszerű, ám a fölbontási kísérletek rendszerint azzal járnak csupán, hogy párhuzamosan futó szálakra szedik szét az eredeti sodratot, apró cselekményrészletek kerülgetik egymást.

Phil Connors tévés személyiség, meteorológiai műsorokat készít. Munkája a pennsylvaniai Punxutawney-ba viszi, ahonnét a nevezetes Gyertyaszentelő napi időjárás-faggatásról tudósíthat. Az a szólás járja ugyanis, ha a kuckójából előbúvó helybéli mormota megpillantja az árnyékát, még hosszú tél várható. Phil halálosan unja már a kis színesek gyártását, semmi kedve a vidéki porfészekhez, bosszantja a vele küldött ellenszenves operatőr, és ráadásul el kell viselnie a bájos, ám reá ügyet sem vető producerlány izgató közelségét is, holott abban a korban van már, amikor nem kíván állandóan új csalódást magának. A szálloda persze kényelmetlen, az ébresztős rádióból ostoba kellemkedés hallik, az utcán ráakaszkodik egy gyermekkori cimbora, aki most biztosítási ügynökként házal, a szertartás ostoba, egyszóval alig várja már a hazatérést. Mégsem jutnak messzire kocsijukkal, visszafordítják a rendőrök, akik a havazás miatt lezárták az utat. Hiába ágál, még egy éjszakát kell eltöltenie a szörnyű helyen. Reggel azután ugyanaz a hang ébreszti, mint előző nap, s a szövege sem különbözik az akkor elhangzottaktól. Megint ráismer a cimbora, és a téren ismét ott tolong a nép. Újra kezdődik február másodika, és újra, és újra. Soha nem lesz vége?

Phil szabódik, Phil ingerült, Phil kétségbeesik. Mit se tesz, minden áldott hajnalon arra riad, hogy a Gyertyaszentelő ünnepe következik és ezt egyedül ő veszi észre. Igyekeznék előkecmeregni az örökkévaló szerepéből, amibe akaratlanul csöppent, ám kísérletei eredménytelenek, orvos és ital nem segíthet. Legott mókázna, megpróbál a végére járni lehetőségeinek, hiszen bármire vetemedjen is, a felelősségre vonástól nem kell tartania, úgyis a saját ágyában eszmél reggel. Törhet-zúzhat, lophat akár, nőket csábíthat el, mire megvirrad, mindez meg nem történtté lesz. Minden mindegy. Az istenek gondtalanságát élvező, az emberen fölüli létbe vetett negyvenes férfi szenved a hirtelen reá szakadt, végtelenül keserű szabadságtól, és nem leli a helyét sehol sem. Rendre megismerkedik a nap foglyaival, akik egyetlen február másodikába bezártan élnek, apránként megtud róluk mindent, és ha kedve tartja, bátran beavatkozhat sorsuk alakulásába, hiszen kívülről fújja már e szűk jövendő valamennyi eseményét. Gondon, bajon, bosszúságon belátása szerint segíthet, egyedül rajta múlik, hogy megkönnyíti-e, vagy ellenkezőleg, megnehezíti mások hátralevő óráit. Egyedül a Semmi küszöbén torpan meg, a halállal nem boldogul, másokat sem menthet meg kaszájától, és hasztalan gyilkolja önmagát is, azoknak a végesség, neki meg az öröklét jutott.

Szörnyű, mert kegyetlen téma ez, gondolatkísérlet az emberrel: mi történne véle, ha legszorosabb bilincse eleresztené. Vajon rálel-e valamilyen kibúvóra, s ha nem, miként őrizheti énjét, sajátosságait, s hogyan viselheti el az unalmat. Ennyire filozofikus vígjátékot keveset készítettek még. Az egyáltalán elképzelhető legjobb művek egyike születhetnék meg tehát, s a felérzett eshetőség szokatlan teljesítményre bírja az alkotókat. Különösen a Philt alakító Bill Murray jeleskedik, aki szellemirtóként híresült el, mintegy jóvátenné a baklövését. Társai is igyekeznek, s már-már csatlakoznának hozzá, ha nem látnák szüntelenül maguk előtt saját mene, tekel, ufarszinjukat: el kell adni a filmet!

Kínosan, véres verítékkel tornázzák vissza magukat a lényegszemlélet pereméről. Hosszú, szirupos jelenetekkel igyekeznek kicukrozni nézőik emlékezetéből mindazt, ami fanyar volt és kellemes, keserű volt és izgató.

Szeretnél boldog lenni, kedves néző, hát istenülni volna-e kedved ezek után?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/09 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=660