KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/április
KRÓNIKA
• (X) : Avantgárd húsvét
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
• (X) : 46. Országos Független Film- és Videó Fesztivál
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: És mégis mozog Játékfilmek
• N. N.: A 30. Magyar Filmszemle díjai
• Bikácsy Gergely: Az őrangyalom egy barom Visszatérés
• Muhi Klára: Szemszáj Kisjátékfilmek
• Schubert Gusztáv: És a hajó megy Dokumentumfilmek
• Gayer Zoltán: Tetszhalál Dokumentum-válság

• Ágfalvi Attila: Ha nincs Isten… Claude Chabrol
• Nánay Bence: CineMAO Godard maoista korszaka
• Csantavéri Júlia: Saudade Utazás a világ kezdetéhez
FESZTIVÁL
• Csejdy András: Egy kalap alatt Thesszaloniki
MULTIMÉDIA
• Herpai Gergely: Az eszköz édesíti a célt Stratégiai játékok

• Halász Tamás: Határátlépés Magyar táncfilmek
• Csala Károly: Filmgörögségünk Hepp József és a hellén film
KRITIKA
• Barna Imre: Mama, győztünk! Az élet szép
• Báron György: Kukkolás Születésnap
• Galambos Attila: Egy megrögzött modernista Az örökkévalóság és egy nap
• Gyurkovics Tamás: Rosszmáj Európa Expressz
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Az őrület határán
• Hirsch Tibor: Életem szerelme
• Varró Attila: Faculty - Invázium
• Ágfalvi Attila: Taxi
• Gyurkovics Tamás: Patch Adams
• Nevelős Zoltán: Amerikai história X
• Lémy Benkő Attila: A szerelem hálójában
• Hungler Tímea: Édesek és mostohák
• Somogyi Marcell: Szentfazék
• Tamás Amaryllis: Vérvörös
• Vidovszky György: Simon Birch, a kisember
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Miért Rex?

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kövéren szép az élet

Forgács Nóra Kinga

 

Gordos­ – spanyol, 2009. Rendezte és írta: Daniel Sánchez Arévalo. Kép: Juan Carlos Gómez. Zene: Pascal Gaigne. Szereplők: Antonio de la Torre (Enrique), Roberto Enríquez (Abel), Verónica Sánchez (Paula), Raúl Arévalo (Alex). Gyártó: Filmanova. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 110 perc.

 

Egy túlsúlyosoknak tartott csoportterápia találkozói és egy étrend-kiegészítő szer reklámshowjában népszerűsített négylépéses fogyi-metódus stációi tagolják Daniel Sánchez Arévalo filmjének történetét, idézőjelbe – egyúttal analitikus (ön)elemzés tárgyává – téve az eseményeket.

A több mint féltucatnyi egyenrangú hőst mozgató és csaknem féltucatnyi történetet mesterien összefabrikáló mozi a műfajokat ugyanolyan eleganciával szövi össze, mint a történetszálakat. Majdnem fekete humorú komédia, társadalmi szatíra, bűnügyi zsánerelemek és melodrámai fordulatok, különböző esztétikai minőségekre épülő stilizációk hozzák létre azt a gazdag univerzumot, melyben a rendező – ahogyan Sötétkékmajdnemfekete című debütáló művében – ismét alapvető drámai kérdéseket érint: a személyes identitás problémáit testi és érzelmi viszonyok, családi és társadalmi kapcsolatok kötelékében.

A Kövéren szép az élet hősei látszólag testsúlyukhoz kötődő problémákkal küzdenek, valójában azonban az önmagukról alkotott kép instabil – így válik saját maguk megismerésének folyamatában a test változékony jellé. A spanyol író-rendező módszerének kegyetlensége egyfelől abban rejlik, hogy a hősök a ruháikat már az elején ledobják, ezután a lélek héjainak lehámozása következik, így visszafordíthatatlan értékvesztés vezet a kis katarzisokig. Másfelől a test és a testiség ábrázolása provokatív: a csúfság és a szépség, a vágy és az undor feszülnek egymásnak bátran ábrázolt vizuális és érzelmi képletekben, kontúrosan szatirikus képet alkotva olyan társadalmi problémákról, mint a választott nemi identitás, a vallási fanatizmus, vagy a terhesség alatti depresszió.

Végül mégis leginkább az Én elvesztésének és meglelésének empatikus miniportréit kapjuk – visszataszító, szórakoztató, kivételesen pontosan artikulált, végső soron megrázó módon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/09 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10381