KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/április
KRÓNIKA
• (X) : Avantgárd húsvét
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
• (X) : 46. Országos Független Film- és Videó Fesztivál
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: És mégis mozog Játékfilmek
• N. N.: A 30. Magyar Filmszemle díjai
• Bikácsy Gergely: Az őrangyalom egy barom Visszatérés
• Muhi Klára: Szemszáj Kisjátékfilmek
• Schubert Gusztáv: És a hajó megy Dokumentumfilmek
• Gayer Zoltán: Tetszhalál Dokumentum-válság

• Ágfalvi Attila: Ha nincs Isten… Claude Chabrol
• Nánay Bence: CineMAO Godard maoista korszaka
• Csantavéri Júlia: Saudade Utazás a világ kezdetéhez
FESZTIVÁL
• Csejdy András: Egy kalap alatt Thesszaloniki
MULTIMÉDIA
• Herpai Gergely: Az eszköz édesíti a célt Stratégiai játékok

• Halász Tamás: Határátlépés Magyar táncfilmek
• Csala Károly: Filmgörögségünk Hepp József és a hellén film
KRITIKA
• Barna Imre: Mama, győztünk! Az élet szép
• Báron György: Kukkolás Születésnap
• Galambos Attila: Egy megrögzött modernista Az örökkévalóság és egy nap
• Gyurkovics Tamás: Rosszmáj Európa Expressz
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Az őrület határán
• Hirsch Tibor: Életem szerelme
• Varró Attila: Faculty - Invázium
• Ágfalvi Attila: Taxi
• Gyurkovics Tamás: Patch Adams
• Nevelős Zoltán: Amerikai história X
• Lémy Benkő Attila: A szerelem hálójában
• Hungler Tímea: Édesek és mostohák
• Somogyi Marcell: Szentfazék
• Tamás Amaryllis: Vérvörös
• Vidovszky György: Simon Birch, a kisember
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Miért Rex?

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Submarine

Pápai Zsolt

Submarine – brit-amerikai, 2010. Rendezte és írta: Richard Ayoade. Kép: Erik Wilson. Zene: Andrew Hewitt. Szereplők: Craig Roberts (Olivier), Jasmin Paige (Jordana), Noah Taylor (Lloyd), Paddy Considine (Purvis), Sally Hawkins (Jill). Gyártó: Film4 / Warp Films / Red Hour film. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 97 perc.

Angliában nem ritka, hogy egy sikeres tévémunkás nagyjátékfilm-rendezõként is bemutatkozzon; Richard Ayoade eleddig sorozatokban színészkedett, és tavaly debütált rendezõként. Újvilági és brit pénzbõl, európaias ízléssel forgatta le a kortárs amerikai függetlenek fõtémáit megidézõ filmjét. A történet középpontjában a 15 éves Oliver áll, aki szegrõl-végrõl rokona Salinger – a filmben egyébiránt közvetlenül is citált – Zabhegyezõje hõsének, sõt távolról emlékeztet Lester A csábítás trükkje címû opuszának figuráira is, a kortárs amerikai moziból pedig olyan karakterekhez áll közel, mint Wes Anderson Okostojásának Max Fishere, Miguel Arteta Lázongó ifjúságának Nick Twispje vagy éppen Jason Reitman Junójának címszereplõje.

A Submarine nem egyéb, mint kamaszhõse mozgókép-naplója, fantáziálásainak, vágyainak, reményeinek és fájdalmainak foglalata. A történéseket – melyek fókuszában a hõs elsõ szerelmi kapcsolata és szüleinek válságba jutott házassága áll – végig Oliver kommentálja, sokszor decens humorral, igaz, néha némi modorosságtól sem mentesen. Mindazonáltal Ayoadénak jó az arányérzéke és van ízlése, utóbbit mutatja többek között, hogy Ulmer Terelõútjától kezdve Rohmer Éjszakám Mauddal címû klasszikusáig ér a filmes utalások sora.

Továbbá a rendezõ intelligenciáját dicséri, ahogy végigvezeti a mesén a címben is megjelenõ vízmetaforát, amit egyébiránt Joe Dunthorne írótól örökölt. A film Dunthorne 2008-ban publikált regényének adaptációja, és Ayoade mindent megtesz annak érdekében, hogy ne szolgaian dolgozza fel, hanem valóban mozgóképesítse az ihletadó mûvet. Hol Lestert idézõ gyorsmontázst alkalmaz, hol a különbözõ idõsíkok vagy éppen tudattartalmak között ugrabugrál, néhol pedig többszörös expozícióval él, és mindezeket a technikákat úgy használja, hogy ne terhelje meg velük a filmet. A Submarine szerencsére nem egy másfélórás videoklip, hanem intelligens örömmozi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10817