KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/április
KRÓNIKA
• (X) : Avantgárd húsvét
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
• (X) : 46. Országos Független Film- és Videó Fesztivál
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: És mégis mozog Játékfilmek
• N. N.: A 30. Magyar Filmszemle díjai
• Bikácsy Gergely: Az őrangyalom egy barom Visszatérés
• Muhi Klára: Szemszáj Kisjátékfilmek
• Schubert Gusztáv: És a hajó megy Dokumentumfilmek
• Gayer Zoltán: Tetszhalál Dokumentum-válság

• Ágfalvi Attila: Ha nincs Isten… Claude Chabrol
• Nánay Bence: CineMAO Godard maoista korszaka
• Csantavéri Júlia: Saudade Utazás a világ kezdetéhez
FESZTIVÁL
• Csejdy András: Egy kalap alatt Thesszaloniki
MULTIMÉDIA
• Herpai Gergely: Az eszköz édesíti a célt Stratégiai játékok

• Halász Tamás: Határátlépés Magyar táncfilmek
• Csala Károly: Filmgörögségünk Hepp József és a hellén film
KRITIKA
• Barna Imre: Mama, győztünk! Az élet szép
• Báron György: Kukkolás Születésnap
• Galambos Attila: Egy megrögzött modernista Az örökkévalóság és egy nap
• Gyurkovics Tamás: Rosszmáj Európa Expressz
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Az őrület határán
• Hirsch Tibor: Életem szerelme
• Varró Attila: Faculty - Invázium
• Ágfalvi Attila: Taxi
• Gyurkovics Tamás: Patch Adams
• Nevelős Zoltán: Amerikai história X
• Lémy Benkő Attila: A szerelem hálójában
• Hungler Tímea: Édesek és mostohák
• Somogyi Marcell: Szentfazék
• Tamás Amaryllis: Vérvörös
• Vidovszky György: Simon Birch, a kisember
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Miért Rex?

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Fred Zinnemann

Molnár Gál Péter

(1907-1997)

 

Nem érte meg a kilencvenet a Bécsben született, hegedűsnek indult, majd jogot végzett Zinnemann, huszonkét évesen társforgatókönyvírója a német néma-avantgárd híres dokumentumfilmjének (Emberek vasárnap, 1929), operatőrasszisztens Párizsban, statiszta Hollywoodban (Nyugaton a helyzet változatlan, 1930), Berthold Viertel segédrendezője, Robert Flahertyvel Oroszországról terveznek dokumentumfilmet forgatni, elvetél a terv (1931), Busby Berkeley koreográfus-asszisztense (A spanyol kölyök, 1932).

Sokoldalú előkészületek. Sokoldalú életmű.

1934/35: Mexikóban forgat Paul Stranddal dokumentumfilmeket. Csinál westernfilmet (Délidő, 1952), musicalt (Oklahoma, 1955), szívszaggatót Audrey Hepburnnel (Egy apáca története, 1959), átveszi Az öreg halász és a tenger rendezését (1958), de John Sturges neve szerepel a főcímen. Háborúból hazatérő katonák sorsát boncolgatja (Férfisors, 1950; Egy kalap eső, 1957). A filmtörténelem leghosszabb csókját csókolja fürdőruhában a tenger homokjában Burt Lancester és Deborah Kerr (Most és mindörökké, 1953). Zinnemann száraz érzelmességét, realista szabatosságát akkor értékeljük, ha összevetjük az utóbbi hasoncímű tévésorozat jól csúszó képsoraival.

Harmincegy évesen kap először Oscart (That Mothers Might Live, 1938). Másodjára a James Jonesregény megfilmesítésért. A harmadikat Bolt színdarabjának vászonra vitele szerezte meg neki (Egy ember az örökkévalóságnak, 1966), a Lillian Hellman önéletrajzából csinált film (Júlia, 1976) a férfi és női mellékszereplő, valamint a legjobb forgatókönyv Oscar díját kapta.

Kimaradt az első világháborúból. Kimaradt a másodikból. A kamera mögött megélte többször is a háborús éveket. Anna Seghers regényének adaptációja (A hetedik kereszt, 1944) – egy házmesterné mellékszerepében Frau Brecht Helene Weigellel – a nácizmus korában játszódik. Készített filmet Pearl Harborról, a vietnami háborúról. Legtöbbször egy kémfilmjét láttam (A sakál napja, 1973). Frederic Forsythe hasoncímű regényéből francia-angol közös filmet csinált, sokadszor nézve is megunhatatlant. Legjobb erényei mutatkoznak benne: biztos mesélőkészség, szilárd szerkezet, hibátlan szereposztás, érzékeny színészirányítás. Fred Zinnemann eltűnt szereplői, beállításai, vágásai mögött. Eltűnt az elbeszélt történetben, szerényen háttérbe húzódott vaskezű irányításával, mindenre ügyelő művészi figyelmével.

Most eltűnt a halhatatlanságban.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/04 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1446