KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/április
KRÓNIKA
• (X) : Avantgárd húsvét
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
• (X) : 46. Országos Független Film- és Videó Fesztivál
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: És mégis mozog Játékfilmek
• N. N.: A 30. Magyar Filmszemle díjai
• Bikácsy Gergely: Az őrangyalom egy barom Visszatérés
• Muhi Klára: Szemszáj Kisjátékfilmek
• Schubert Gusztáv: És a hajó megy Dokumentumfilmek
• Gayer Zoltán: Tetszhalál Dokumentum-válság

• Ágfalvi Attila: Ha nincs Isten… Claude Chabrol
• Nánay Bence: CineMAO Godard maoista korszaka
• Csantavéri Júlia: Saudade Utazás a világ kezdetéhez
FESZTIVÁL
• Csejdy András: Egy kalap alatt Thesszaloniki
MULTIMÉDIA
• Herpai Gergely: Az eszköz édesíti a célt Stratégiai játékok

• Halász Tamás: Határátlépés Magyar táncfilmek
• Csala Károly: Filmgörögségünk Hepp József és a hellén film
KRITIKA
• Barna Imre: Mama, győztünk! Az élet szép
• Báron György: Kukkolás Születésnap
• Galambos Attila: Egy megrögzött modernista Az örökkévalóság és egy nap
• Gyurkovics Tamás: Rosszmáj Európa Expressz
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Az őrület határán
• Hirsch Tibor: Életem szerelme
• Varró Attila: Faculty - Invázium
• Ágfalvi Attila: Taxi
• Gyurkovics Tamás: Patch Adams
• Nevelős Zoltán: Amerikai história X
• Lémy Benkő Attila: A szerelem hálójában
• Hungler Tímea: Édesek és mostohák
• Somogyi Marcell: Szentfazék
• Tamás Amaryllis: Vérvörös
• Vidovszky György: Simon Birch, a kisember
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Miért Rex?

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Afodrásznő férje

Bikácsy Gergely

 

Vigyázni kell az ítéletekkel, s skatulyákkal. Patrice Leconte neve a két legigényesebb francia filmlexikonban nem is szerepel, rosszízlésű, harsány és ostoba vígjátékok olcsó iparosának tekintették. Pedig már legutóbb, a Monsieur Hire vetítésekor meggyőződhettünk, hogy kiváló stílusérzéke van, „érzi” a ritmust, s a puszta történet mögött más is érdekli.

A fodrásznő sem a lexikonírókat igazolja. Leconte legújabb filmje különös, bizarrul szép munka. Novellányi története sincs, az is szándékoltan kimódolt. Egy férfi olthatatlanul szerelmes a fodrásznőjébe. Már tizenkét éves gyerekként szerelmes volt egy másikba. Apja akkor felpofozta, mert a „mi leszel, ha nagy leszel” kérdésre azt válaszolta, „egy fodrásznő férje”. S (mint az álmokban) az lett. Ez a Don Quijote-küllemű, holdkórosan nemes vonású férfi boldog. Mások pénzt szereznek vagy híressé válnak, lázadnak vagy robotolnak, ő a fodrászműhelyben ül, s ha csak ránéz fiatal feleségére, már elönti a gyönyör. A filmben néhány megmagyarázatlan, furcsa apróság igazán jó, s persze a rendező is tudja ezt. Már a főcím alatt erotikus arab zene hallik, a filmben aztán hősünk teszi fel többször is lemezjátszójára, vagy indítja el magnóján e muzsikát. Táncol is rá, sőt vendégeivel is meghallgattatja. Miért? Talán egy gyerekkori egyiptomi kirándulás emléke? Sohasem tudjuk meg. Ne is kutassuk. Ennél nagyobb, életreszóló titkok értelmét is hiába kutatnánk, például, hogy miért is A Fodrásznő az egyetlen vérforraló és „érte élni-halni érdemes” nő a számára. Talán, amikor tizenkét éves korunkban remegő izgalommal a karfára könyököltünk, vagy fölénk hajolva beszívtuk illatát, akkor még tudtuk. Truffaut-nak mindenesetre tetszene ez a film, mely amúgyis kicsit rokona az ő néhány munkájának, de furcsább, szabálytalanabb, kevésbé megszerkesztett. Töredéknek hat. Kamasz-epizódnak. Ez a legnagyobb értéke, s persze Jean Rochefort játéka. „A fodrásznő nemsokára jön” – mondja üdvözült mosollyal, már imádottja halála után. Ki tudja miért, boldogan elhisszük mi is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4097