KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/április
KRÓNIKA
• (X) : Avantgárd húsvét
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
• (X) : 46. Országos Független Film- és Videó Fesztivál
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: És mégis mozog Játékfilmek
• N. N.: A 30. Magyar Filmszemle díjai
• Bikácsy Gergely: Az őrangyalom egy barom Visszatérés
• Muhi Klára: Szemszáj Kisjátékfilmek
• Schubert Gusztáv: És a hajó megy Dokumentumfilmek
• Gayer Zoltán: Tetszhalál Dokumentum-válság

• Ágfalvi Attila: Ha nincs Isten… Claude Chabrol
• Nánay Bence: CineMAO Godard maoista korszaka
• Csantavéri Júlia: Saudade Utazás a világ kezdetéhez
FESZTIVÁL
• Csejdy András: Egy kalap alatt Thesszaloniki
MULTIMÉDIA
• Herpai Gergely: Az eszköz édesíti a célt Stratégiai játékok

• Halász Tamás: Határátlépés Magyar táncfilmek
• Csala Károly: Filmgörögségünk Hepp József és a hellén film
KRITIKA
• Barna Imre: Mama, győztünk! Az élet szép
• Báron György: Kukkolás Születésnap
• Galambos Attila: Egy megrögzött modernista Az örökkévalóság és egy nap
• Gyurkovics Tamás: Rosszmáj Európa Expressz
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Az őrület határán
• Hirsch Tibor: Életem szerelme
• Varró Attila: Faculty - Invázium
• Ágfalvi Attila: Taxi
• Gyurkovics Tamás: Patch Adams
• Nevelős Zoltán: Amerikai história X
• Lémy Benkő Attila: A szerelem hálójában
• Hungler Tímea: Édesek és mostohák
• Somogyi Marcell: Szentfazék
• Tamás Amaryllis: Vérvörös
• Vidovszky György: Simon Birch, a kisember
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Miért Rex?

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gyilkos bolygó

Farkas Miklós

 

Peter Hyams Idegen föld című opusza, amely a magyar keresztségben a kicsit bombasztikusan hangzó Gyilkos bolygó nevet kapta, a messzi jövőben játszódik, de bárhogyan nézzük is, meglehetősen földhöztapadt filmecske. Mindaz ugyanis, ami itt a tudományos-fantasztikus műfaj égisze alatt történik, történhetne akár napjainkban is, mondjuk egy nagy amerikai üzem háza táján. Igen ám, csakhogy ez esetben elveszne a film bukéja, a galaktikus bányamonstrum valóban szemkápráztató díszlete. Valahogy úgy van ezzel Hyams, mint Orson Welles a filmgyárral, aki amikor először lépte át annak küszöbét, így kiáltott fel: „Ilyen csodálatos játékszert még egyetlen gyerek sem kapott!” Rendezőnk örül a – leginkább egy tangóharmonika belsejére emlékeztető – folyosóknak, szuperbiztos páncélkamrák ajtajait formáló be- és kijáratoknak, villogó műszerfalaknak, sejtelmes fényeknek, félhomálynak. Egyszóval annak a profi módon előállított apparátusnak, mellyel valószínűvé, mi több, izgalmassá szeretné tenni a titánbányászok között elterjedt rejtélyes öngyilkossági láz miértjét kutató űr-seriff véres, üldözésekkel, lövöldözésekkel, verekedésekkel teli históriáját. A Gyilkos bolygó speciális akciófilm, sajnos a legrosszabb fajtából. Miközben fényesen példázza, hogy 1. igazi téma hiányában a horror után a kalandfilm is új színhelyet keres magának; 2. nem lehet mindent a sablonokra, meg a dús fantáziájú látványtervezőkre bízni.

Mert való igaz, minden percben történik itt valami. Csakhogy két hosszú órán át Hyams sem tudja (meg hát nem is lehet) olyan sebességgel pergetni az (ezerszer látott) eseményeket, hogy a néző csak a „körítésre”, csak a háttérre figyeljen. (Hasonlóképp hiábavaló kísérlet Hyams azon igyekezete, amellyel közönsége mindent elsöprő rokonszenvét próbálja megnyerni főhőse számára.)

A film utolsó harmadában seriffünk végre-valahára rájön a titok nyitjára, ezért két bérgyilkost küldenek a nyakára. Ha a gazok nem lennének oly bugyuták, bizonnyal pórul járna, ráadásul az összecsapáskor még tulajdon emberei is elfordulnak tőle. Nos, ez a rész Fred Zinnemann klasszikus westernjéből, a Délidőben című filmből való szemérmetlen kopírozás. Mentségül csak az szolgál, hogy itt végre nyilvánvalóvá válik Hyams filmjének üzenete: nincs új a Nap alatt, még akkor sem, ha az a Nap történetesen nem ránk, hanem egy ál-sci-fi hőseire szórja gyér sugarait.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/09 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6894