KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/április
KRÓNIKA
• (X) : Avantgárd húsvét
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
• (X) : 46. Országos Független Film- és Videó Fesztivál
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: És mégis mozog Játékfilmek
• N. N.: A 30. Magyar Filmszemle díjai
• Bikácsy Gergely: Az őrangyalom egy barom Visszatérés
• Muhi Klára: Szemszáj Kisjátékfilmek
• Schubert Gusztáv: És a hajó megy Dokumentumfilmek
• Gayer Zoltán: Tetszhalál Dokumentum-válság

• Ágfalvi Attila: Ha nincs Isten… Claude Chabrol
• Nánay Bence: CineMAO Godard maoista korszaka
• Csantavéri Júlia: Saudade Utazás a világ kezdetéhez
FESZTIVÁL
• Csejdy András: Egy kalap alatt Thesszaloniki
MULTIMÉDIA
• Herpai Gergely: Az eszköz édesíti a célt Stratégiai játékok

• Halász Tamás: Határátlépés Magyar táncfilmek
• Csala Károly: Filmgörögségünk Hepp József és a hellén film
KRITIKA
• Barna Imre: Mama, győztünk! Az élet szép
• Báron György: Kukkolás Születésnap
• Galambos Attila: Egy megrögzött modernista Az örökkévalóság és egy nap
• Gyurkovics Tamás: Rosszmáj Európa Expressz
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Az őrület határán
• Hirsch Tibor: Életem szerelme
• Varró Attila: Faculty - Invázium
• Ágfalvi Attila: Taxi
• Gyurkovics Tamás: Patch Adams
• Nevelős Zoltán: Amerikai história X
• Lémy Benkő Attila: A szerelem hálójában
• Hungler Tímea: Édesek és mostohák
• Somogyi Marcell: Szentfazék
• Tamás Amaryllis: Vérvörös
• Vidovszky György: Simon Birch, a kisember
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Miért Rex?

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Largo Winch

Varró Attila

Largo Winch – francia, 2008. Rendezte: Jérôme Salle. Írta: Philippe Francq és Jean Van Hamme képregényéből Julien Rappeneau és Jérôme Salle. Kép: Denis Rouden. Zene: Alexandre Desplat. Szereplők: Tomer Sisley (Largo Winch), Kristin Scott Thomas (Ann Ferguson), Miki Manojlovic (Nerio Winch), Mélanie Thierry (Léa / Naomi), Gilbert Melki (Freddy). Gyártó: Pan Européenne / Wild Bunch / TF1 / Casa. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 108 perc.

 

Hűvösen kimért, mégis szívmelengető Thomas Crown-verziója, az Anthony Zimmer után Jerome Salle francia rendező ismét egy törvények feletti über-üzletembert választott friss bűnügyi filmje hőséül, ám a címet jelentő név immár vérbeli brandet takar. Largo Winch (született Winczlav), a kultikus belga képregényíró, Jean Van Hamme (XIII) teremtménye igazi kalandorként és fúzió-specialistaként megfordult már krimikben, népszerű BD-sorozatban, videojátékban és tévészériában, hogy tavaly decemberben végre a szélesvásznon tegyen a nagyközönségnek egy visszautasíthatatlan ajánlatot.

A milliárdos nevelőapja rejtélyes halálát követően egy multinacionális konszern igazgatói székét megöröklő farmernadrágos életművész akciódús fordulatokban és üzleti fondorlatokban bővelkedő kalandmeséje ezúttal is jól bevált mintát követ – Steve McQueen helyett azonban Salle egy hazai filmikon öltönybe bújtatott renegátját választja modellként. Noha már Van Hamme (kép-)regény-eredetije (pontosabban a nyitófüzetek Örökös/W-csoport párosa) is erősen emlékeztet egy 1973-as Belmondo-darab, az Örökös alapszituációjára, Salle filmváltozata még szorosabbra húzza a tematikai párhuzamokat (lásd a kábítószercsempészet vénusz-csapdájának motívumát), és a képoldalak nyolcvanas évekbeli bájgúnárját is karcosabb, kirobbanóbb Belmondo-klónra cseréli a borostás Tomer Sisley személyében. Ha mindehhez még hozzávesszük, hogy határozott kezű rendezőnk a selejtes 2001-es tévéverzióból is csupán a bajor szappanoperákat idéző családi intrikákat veszi át (többek közt eltitkolt fivérre cserélve az alapmű barát-karakterét), ám gyenge John Woo-epigon akciójeleneteit inkább precízen kimért, klasszikusan szerkesztett összecsapásokra váltja, a végeredménynek veretes örömmozit kapunk. Amennyiben Largo Winch amolyan gall Bondnak tekinthető, első mozifilmje egyértelműen a franciák kevésbé látványos, de épp oly elegáns válasza a Casino Royale-ra.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/03 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9711