KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/május
KRÓNIKA
• Durst György: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• Enyedi Ildikó: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• Körösi Zoltán: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• Kövesdy Gábor: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
• (X) : Jack Nicholson filmjei videokazettán
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Yuppie-k legyünk vagy szabadok ...? Fiatal filmesekkel beszélget Grunwalsky Ferenc
• Kövesdy Gábor: És mégsem forog Premier plánban a fiatal filmesek
• Varga Balázs: Külön utakon Elsőfilmek
• Zalán Vince: Öröm-szótár Bóbita

• Szilágyi Ákos: Száz év halál Alekszej German Halott Oroszországa
• Bori Erzsébet: Víziók a lápon Kusturica Balkánja
• Dániel Ferenc: Rom a Drinán Emlékeztető Ivo Andrićért
• Spiró György: Latrok a kereszten Sebek
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: A nagy medve kis fiai Berlin
• N. N.: A 49. Berlini Filmfesztivál díjai

• Földényi F. László: „Berlin a miénk, Juszuf!”… Városfilmek
• Kézdi-Kovács Zsolt: Megtört lendület Késői sorok Kardos Ferencről
MULTIMÉDIA
• Janisch Attila: Álmodjunk-e szupertérhatású digitális Giocondáról? Újrateremtett világok
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Öregember, megnyesett szárnyakkal Kínai védelem
• Nádori Péter: Boldogtalanság plusz Boldogság
LÁTTUK MÉG
• Déri Zsolt: Élet, amiről az angyalok álmodnak
• Bikácsy Gergely: A Vendôme tér asszonya
• Békés Pál: Little Voice
• Békés Pál: Erzsébet
• Harmat György: Központi pályaudvar
• Mátyás Péter: 8mm
• Turcsányi Sándor: Első látásra
• Hungler Tímea: Austin Powers
• Tamás Amaryllis: A velencei kurtizán
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Tiramisu

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Trancsírák

Kovács Marcell

Tucker and Dale vs Evil – amerikai-kanadai, 2010. Rendezte: Eli Craig. Írta: Eli Craig és Morgan Jurgenson. Kép: David Geddes. Zene: Mike Shields. Szereplők: Tyler Labine (Dale), Alan Tudyk (Tucker), Katrina Bowden (Allison), Jesse Moss (Chad), Philip Granger (Seriff). Gyártó: Reliance Big Picture / Loobyloo / Eden Rock Media / Kintop /Urban Island. Forgalmazó: Ristretto Distribution. Feliratos. 89 perc.

A horrorkomédia műfaja a legsűrűbb szórakozást kínálja közönségének, egyszerre ijesztget és kacagtat, őrült hullámvasútként repíti nézőit a sírva röhögés magaslatáról a fagyos rémület szakadékába. Legalábbis elméletileg ez lenne a dolga. A gyakorlatban többnyire mégis csalódást okoz a műfaj, általában se nem félelmetes, se nem tréfás filmeket jelöl, amelyek a gyatra humort ügyetlen frászokkal próbálják menteni, a fenyegető atmoszféra hiányát pedig buta viccekkel kompenzálják.

A kanadai Eli Craig bemutatkozása üdítő kivétel. Az erdei mészárlásos filmek paródiája, de szerethető figurái révén többet nyújt a szokványos cinikus slasher-vígjátékoknál. Ismerős horrorfilm-panelekből építkezik (Az erdei fantom díszletében a Péntek 13 szereplői a láncfűrészét lóbáló Bőrpofával találkoznak), ám a lenyesett végtagok és a vérben ázó szecskavágó ellenére Craig filmje a szíve mélyén romantikus komédia, amelyben a humoros helyzetek a klasszikus recept szerint a szerepek felcserélésből adódnak. A két balfék címszereplőt vérszomjas tanyasi gyilkosnak gondolják a tóparti hétvégére érkező duhaj főiskolások, és kegyetlen hajtóvadászatot indítanak ellenük. A vérzivatarban csetlő-botló gyagyás páros örökzöld vígjátéki motívum, Tucker és Dale ugyanazt a gyámoltalan, jóravaló figurát hozza, amit a negyvenes évek horrorparódiáiban Abbott és Costello, még akkor is, ha ránézésre inkább Jay és Néma Bob párosára hajaznak. Kedves figurák, a légynek sem tudnának ártani, de bármire képesek, ha a szöszi mesebeli hercegnőt kell megmenteni. Hollywood rossz lelkiismerete általuk vezekel a benzinkutas gatyában feszítő foghíjas falusi pederaszta sztereotípiájáért. Ne rémüljünk meg a magyar címtől, Tucker és Dale hibbant története a Haláli hullák hajnala óta a legjobb horrorkomédia, talán kevésbé fergeteges, mint a Hullajó, viszont nem is annyira fröcsögős – akár randifilmnek is tökéletes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/01 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10941