KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/május
KRÓNIKA
• Durst György: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• Enyedi Ildikó: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• Körösi Zoltán: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• Kövesdy Gábor: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
• (X) : Jack Nicholson filmjei videokazettán
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Yuppie-k legyünk vagy szabadok ...? Fiatal filmesekkel beszélget Grunwalsky Ferenc
• Kövesdy Gábor: És mégsem forog Premier plánban a fiatal filmesek
• Varga Balázs: Külön utakon Elsőfilmek
• Zalán Vince: Öröm-szótár Bóbita

• Szilágyi Ákos: Száz év halál Alekszej German Halott Oroszországa
• Bori Erzsébet: Víziók a lápon Kusturica Balkánja
• Dániel Ferenc: Rom a Drinán Emlékeztető Ivo Andrićért
• Spiró György: Latrok a kereszten Sebek
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: A nagy medve kis fiai Berlin
• N. N.: A 49. Berlini Filmfesztivál díjai

• Földényi F. László: „Berlin a miénk, Juszuf!”… Városfilmek
• Kézdi-Kovács Zsolt: Megtört lendület Késői sorok Kardos Ferencről
MULTIMÉDIA
• Janisch Attila: Álmodjunk-e szupertérhatású digitális Giocondáról? Újrateremtett világok
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Öregember, megnyesett szárnyakkal Kínai védelem
• Nádori Péter: Boldogtalanság plusz Boldogság
LÁTTUK MÉG
• Déri Zsolt: Élet, amiről az angyalok álmodnak
• Bikácsy Gergely: A Vendôme tér asszonya
• Békés Pál: Little Voice
• Békés Pál: Erzsébet
• Harmat György: Központi pályaudvar
• Mátyás Péter: 8mm
• Turcsányi Sándor: Első látásra
• Hungler Tímea: Austin Powers
• Tamás Amaryllis: A velencei kurtizán
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Tiramisu

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Syd Field: Forgatókönyv

Könnyűszerkezetes történetek

Bocsor Péter

Field könyvével bárkiből forgatókönyvíró válhat, aki elfogadja, hogy a történetmesélés hagyományos szabályai ma is érvényesek.

A kreatív írás oktatása valódi amerikai találmány. Jól kifejezi ennek a kultúrának a magabiztos gyakorlatiasságát, ahogy a mára általánossá vált egyetemi írószemináriumok résztvevői könnyedén átlépnek azon a dilemmán, vajon a kreativitás mennyire tanítható. „Mi az… te még sohasem építettél házat?” – kérdezte hitetlenkedve egy közös barkácsolás során amerikai ismerősöm. Ha arra gondolunk, hogy az amerikaiak többsége gyakorlatilag faházakban él, és remekül megvannak, talán nem is alaptalan ez a magabiztosság.

Syd Fieldet a hollywoodi forgatókönyvírás első számú gurujaként szokás emlegetni, az 1979-ben ForgatókönyvA forgatókönyvírás alapjai címmel megjelent kézikönyvét pedig a szakma bibliájának tartják. A szerzőt övező kultusz bizonyára abból fakad, hogy Field mára az egyik legkeresettebb kreatív írást oktató tanár az Egyesült Államokban, akinek műhelyében olyan filmek és sorozatok forgatókönyvei születtek meg, mint a Maszk, a Gorillák a ködben vagy a Tövismadarak. Az oktatásban szerzett tapasztalataira épülő könyvben Field nem kevesebbet ígér, mint hogy bárkiből lehet forgatókönyvíró, aki betartja a forgatókönyv szerkezetére és formájára vonatkozó általános szabályokat, és lépésről-lépésre követi az általa javasolt munkamódszert a témakereséstől, a szerzői jogok bejegyzéséig. Mintha egy barkácskönyvet olvasnánk, amivel akár házat is építhetünk a hátsó kertben.

Field módszerének középpontjában egy felismerés áll, ami több ezer forgatókönyv elolvasása közben vált világossá számára, mialatt reader, vagyis hivatásos forgatókönyv-olvasó volt különböző filmstúdióknál. Ennek lényege, hogy miközben a filmekben a történetmondás eszközei folyton változnak, például az informatív párbeszédek helyét átveszik a pergő vizualitással ábrázolt karakterek és drámai helyzetek, a sikeres történetek alapvető szerkezete, vagyis „a történetmesélés művészete” ugyanaz maradt. A szerző ezért az arisztotelészi poétika ajánlásait megfogadva kidolgoz egy általános modellt, ahogy ő nevezi paradigmát, ami kijelöli, hogy mit és milyen sorrendben írjunk meg, ha az a célunk, hogy a reader a tízedik oldal után is továbblapozza forgatókönyvünket. A paradigma szerint minden film története három, jól megkülönböztethető részre osztható. Ilyen az előkészítés, vagyis a főszereplő és a drámai helyzet bemutatása 20-30 oldalon (egy oldal nagyjából egy filmpercnek felel meg), az összeütközés, melynek során a karakter 60 oldalon keresztül igyekszik legyőzni az útjába gördített akadályokat, illetve a megoldás, vagyis a történetsor befejezése újabb 30 oldalon; a három részt pedig két fordulópont választja el egymástól, amelyek előrelendítik a történetet a megoldás felé. A szerző az Óráktól a Hideghegyig számos film példáján bizonyítja, hogy az alkalmazott formától függetlenül, könnyen megfigyelhetjük ennek az általános sémának az érvényesülését.

Noha elsőre merevnek tűnhet ez a modell, ahogyan a szerző többször hangsúlyozott meggyőződése is, hogy az írónak a történet összes főbb szerkezeti elemével tisztában kell lennie, mielőtt íráshoz látna, az újdonság Field megközelítésében az, amire ezt a szerkezetet használja. Számára ugyanis ez az egyszerű alapmodell nem korlát, inkább felszabadító közeg, ami mindenki számára elérhetővé, könnyűvé teszi az írást. Field kézikönyve ezt a felszabadító erőt igyekszik demonstrálni, amikor bemutatja egy műhelymunkában készült forgatókönyv megszületését a kezdeti tétova lépésektől az egyre inkább magától értetődő döntésekig, amikor kérdésekkel segíti az olvasót a szereplők hátterének vagy múltjának feltárásában, és amikor leírja a közös alkotómunka velejáróit vagy éppen az elmaradhatatlan alkotói válság tüneteit és az abból kivezető út állomásait.

A Forgatókönyv bevallottan a szórakoztatás céljából készült filmekhez kínál receptet, ezért fordulhatnak elő benne olyan komikusnak ható kijelentések, mint hogy a terminátor drámai szükséglete a „terminálás” vagy, hogy kétféle cselekmény van, fizikai és érzelmi: autós üldözés és csók. Ezzel együtt a könyv nem csupán a reménybeli forgatókönyvírók számára izgalmas olvasmány, hanem mindenkinek, akit érdekelnek napjaink könnyűszerkezetes történeteinek, a hollywoodi filmeknek a kulisszatitkai.

Cor Leonis Films Kft., 2011.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/04 48-48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11025