KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/május
KRÓNIKA
• Durst György: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• Enyedi Ildikó: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• Körösi Zoltán: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• Kövesdy Gábor: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
• (X) : Jack Nicholson filmjei videokazettán
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Yuppie-k legyünk vagy szabadok ...? Fiatal filmesekkel beszélget Grunwalsky Ferenc
• Kövesdy Gábor: És mégsem forog Premier plánban a fiatal filmesek
• Varga Balázs: Külön utakon Elsőfilmek
• Zalán Vince: Öröm-szótár Bóbita

• Szilágyi Ákos: Száz év halál Alekszej German Halott Oroszországa
• Bori Erzsébet: Víziók a lápon Kusturica Balkánja
• Dániel Ferenc: Rom a Drinán Emlékeztető Ivo Andrićért
• Spiró György: Latrok a kereszten Sebek
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: A nagy medve kis fiai Berlin
• N. N.: A 49. Berlini Filmfesztivál díjai

• Földényi F. László: „Berlin a miénk, Juszuf!”… Városfilmek
• Kézdi-Kovács Zsolt: Megtört lendület Késői sorok Kardos Ferencről
MULTIMÉDIA
• Janisch Attila: Álmodjunk-e szupertérhatású digitális Giocondáról? Újrateremtett világok
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Öregember, megnyesett szárnyakkal Kínai védelem
• Nádori Péter: Boldogtalanság plusz Boldogság
LÁTTUK MÉG
• Déri Zsolt: Élet, amiről az angyalok álmodnak
• Bikácsy Gergely: A Vendôme tér asszonya
• Békés Pál: Little Voice
• Békés Pál: Erzsébet
• Harmat György: Központi pályaudvar
• Mátyás Péter: 8mm
• Turcsányi Sándor: Első látásra
• Hungler Tímea: Austin Powers
• Tamás Amaryllis: A velencei kurtizán
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Tiramisu

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Miénk a világ

Varró Attila


We Are Your Friends – amerikai, 2015. Rendezte: Max Joseph. Írta: Meaghan Oppenheimer, Max Joseph. Kép: Brett Pawlak. Zene: Matthew Simpson. Szereplők: Zac Efron (Cole), Emily ratajkowski (Sophie), Wes Bentley (James), Shiloh Fernandez (Ollie). Gyártó: Working Title Films. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 103 perc.

 

 

Az elektronikus tánczenéhez kapcsolódó eddigi zsánerkezdemények alapvetően a „hányatott művész”-portré kategóriában és európai színekben indultak (a Pete Tong-filmtől Kalkbrenner Berlin Callingjáig), de idén Hollywood is beszállt a partiba, hogy a francia Eden mintájára egy coming-of-age sztoriban hozza össze a kortárs EDM-fesztiválok és serdülőfilmek közönségét. Piaci szempontból remek döntés volt erős zenei anyagra és ütős látványvilágra épülő parti-jeleneteket kombinálni egy tehetséges, álmait valóra váltó fiatal útjával, ám – az elmúlt évek hasonló stratégiát választó Spring Breakersével ellentétben – Max Joseph debütfilmje látványvilág terén hivalkodó, ám elkoptatott ötletparádé (rotoszkópos drogvízió-jelenete nyugodt szívvel nevezhető a zenés látomásbetétek David Guettájának), plusz a történetében sem mutat fel semmi szokatlan, egyéni megoldást.

Hasonlóan főhőséhez, aki végül a (Berlin Callingból átemelt) assemblage stratégiával jut el a piaci önmegvalósításhoz, Joseph filmje is különféle hétköznapi tárgyak összeillesztéséből próbál életképes alkotást kerekíteni: a fejlődéstörténet ürügyén valójában az ifjú Los Angelesi-i DJ aktuális problémáiból (szemét meló, csóróság, elvesztett barátok) szemezget, középpontban a sztori döntő részét adó szerelmi háromszöggel, ahol ezúttal is önreflektív Művészet-metaforaként jelenik meg a feltörekvő tehetség és a piacbaráttá fakult sztárművész közé szorult szépség pneumatikus alakja. Ki tudja, az átgondolatlanság hibájából vagy az író-rendező keserű kritikája gyanánt a pozitív „Többre is képesek vagyunk” záróüzenet mellé, a lányparazita választása végül indokolatlan marad: akárcsak a filmről, róla sem lehet eldönteni, vajon őszinte érzelmek vezérlik vagy csupán érdekből, jobb híján szavaz az ifjúságra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12436