Láttuk mégGáláns dámákKoltai Ágnes
Nemes Brantôme, a botcsinálta katona, élveteg szoknyapecér és műkedvelő irodalmár a tizenhatodik század Franciaországának budoártudósítója. Személyes élményeit írta meg, post-Bocaccio és pre-Laclos stlusban. A hölgyek, pontosabban a francia királyi udvar asszonyai adakozóak és pajkosak voltak. Galantériájuk ékes bizonyítékai az állandóan vetetlen ágyak, a feldúlt padlások és magtárak; s óh isteni szentség: egy templomoldalhajó is mi mindenre nem alkalmas!
Jean-Charles Tacchella szépasszonyokkal, köztük a baba finomságú Isabella Rossellinivel játszatja el Brantôme szerelmi történeteit. Ahány hódítás, annyi furfang, szenvedély és pajzán csata. No nem afféle héjanász, csak kicsit gonosz civakodás, féltékenykedés, bosszú. Politikai és szerelmi intrikák az udvarban, az egyik fűszerezi a másikat, hogy az uralkodás ne legyen oly unalmas és fárasztó.
A Gáláns dámák rutinos film-pikareszk, felszabadult játék, s jóllehet Tacchella életművében nem ez a legérdemesebb alkotás (szívesebben emlékezünk a Sógorok, sógornőkre), az elszürkülő francia moziban különös színfolt: bátran komolytalan, önfeledten bohóckodó.
Nemes Brantôme életfilozófiáját a hippik örökölték meg, akik a háború művészete helyett a szerelemét választották. Aki kimaradt a hippikultúra áldásaiból, most a moziban pótolhatja a szabad szerelem iskolájának elmaradt leckéit. Félelem és kockázat nélkül!
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1075 átlag: 5.52 |
 |
|
