KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/május
KRÓNIKA
• Durst György: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• Enyedi Ildikó: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• Körösi Zoltán: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• Kövesdy Gábor: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
• (X) : Jack Nicholson filmjei videokazettán
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Yuppie-k legyünk vagy szabadok ...? Fiatal filmesekkel beszélget Grunwalsky Ferenc
• Kövesdy Gábor: És mégsem forog Premier plánban a fiatal filmesek
• Varga Balázs: Külön utakon Elsőfilmek
• Zalán Vince: Öröm-szótár Bóbita

• Szilágyi Ákos: Száz év halál Alekszej German Halott Oroszországa
• Bori Erzsébet: Víziók a lápon Kusturica Balkánja
• Dániel Ferenc: Rom a Drinán Emlékeztető Ivo Andrićért
• Spiró György: Latrok a kereszten Sebek
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: A nagy medve kis fiai Berlin
• N. N.: A 49. Berlini Filmfesztivál díjai

• Földényi F. László: „Berlin a miénk, Juszuf!”… Városfilmek
• Kézdi-Kovács Zsolt: Megtört lendület Késői sorok Kardos Ferencről
MULTIMÉDIA
• Janisch Attila: Álmodjunk-e szupertérhatású digitális Giocondáról? Újrateremtett világok
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Öregember, megnyesett szárnyakkal Kínai védelem
• Nádori Péter: Boldogtalanság plusz Boldogság
LÁTTUK MÉG
• Déri Zsolt: Élet, amiről az angyalok álmodnak
• Bikácsy Gergely: A Vendôme tér asszonya
• Békés Pál: Little Voice
• Békés Pál: Erzsébet
• Harmat György: Központi pályaudvar
• Mátyás Péter: 8mm
• Turcsányi Sándor: Első látásra
• Hungler Tímea: Austin Powers
• Tamás Amaryllis: A velencei kurtizán
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Tiramisu

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Rémségek cirkusza

Vajda Judit

Cirque du Freak: The Vampire's Assistant – amerikai, 2009. Rendezte: Paul Weitz. Írta: Paul Weitz, Brian Helgeland és Darren Shan. Kép: J. Michael Muro. Zene: Stephen Trask. Szereplők: Chris Massoglia (Darren Shan), John C. Reilly (Crepsley), Salma Hayek (Madame Truska), Josh Hutcherson (Steve), Willem Dafoe (Gavner). Gyártó: Universal Pictures / Donners' Company. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 111 perc.

Öccse, Az arany iránytűt jegyző Chris után Paul Weitz is ifjúsági fantasyval jelentkezik, és szintén egy népszerű irodalmi alapanyaghoz fordult ihletért: Darren Shan négy trilógiából álló Vámpír-sorozata első három regényének cselekményét rántotta össze egyetlen filmbe. A félresikerült adaptációnak köszönhetően azonban az író csodaszép ifjúsági könyvei a vásznon elvesztették minden mélységüket, és sekélyes tinifilm lett belőlük, melynek minden kockáján érződik az alkotók izzadságszagú erőlködése, hogy megfeleljenek a – még az is lehet, hogy alaposan félreismert – tizenéves célközönségnek.

Így válik az önfeláldozásból egy vérszívó inasaként, félvámpírrá változva egy vándorcirkuszhoz szegődő kamasz meséjében a nyomasztó és félelmetes freak show vicces varietévé, kap szemöldök-piercinget a kígyófiú és központi szerepet a mobilok, kütyük a regényeredetik időtlensége helyett. Weitz filmjében áthelyeződnek a hangsúlyok is: Darren tetszhalála például az első kötet legmegrázóbb része volt, míg itt olcsó poén lesz belőle. A film próbál ugyan izgalmasabbnak tűnni, de szinte mindig a bejáratottabb megoldást választja a könyvek keresetlen őszintesége helyett.

A Rémségek cirkuszában túl gyorsan történik minden, nem tartanak ki semmit: súlyos történéseket zavarnak le egy trendi zenével aláfestett szekvenciában, és gyorsan végigvágtáznak a durván leegyszerűsített cselekményen. A könyvekkel ellentétben így a filmnek nem alakul ki saját világa; nem lehet, mert nincs is idő belehelyezkedni. A filmesek csak a kellékeket, a külsőségeket használják az eredeti műből – ám hiába véreztették ki, a filmbeli „brutálvámpírokkal”, a vérszipolyokkal ellentétben épp a velejét nem tudták kiszívni. Az első Vámpír-trilógia így átalakulása során titokzatosból hétköznapi lett: súlytalan, egyszer használatos tucatáru két Alkonyat-folytatás közt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/11 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9976