KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/június
KRÓNIKA
• N. N.: A 46. Országos Film És Video Fesztivál díjai
• N. N.: Meghalt Oliver Reed
• N. N.: Közlemény
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Mihancsik Zsófia: A pusztulás ködképei Beszélgetés háborúról, médiáról
• Schubert Gusztáv: Egy tiszta háború NATO-show
• Hirsch Tibor: Rambo a Balkánon Hollywood háborúi
DOKUMENTUMFILM
• Tar Sándor: Egy más világ boldogsága Pipacsok
• Dér András: Meghalt a doksi, éljen a doksi! Dokumentum-válság
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Bikácsy Gergely: Hideg barokk, hontalan pompázat Kubrick labirintusa
• Varró Attila: Pedofilm Stúdiók és függetlenek
• Nádori Péter: Billy hatalmas mákja Buffalo ’66
• Csejdy András: Budoár rock Velvet Goldmine
FESZTIVÁL
• Erhardt Miklós: Túlélő főzet Közép-európai filmavantgárd
• Antal István: Fekete leves Osztrák kísérleti filmek
• Déri Zsolt: Ahol a rendezők a sztárok Rotterdam
KRITIKA
• Somogyi Marcell: Elvonó Cukorkékség
• Bérczes László: Nem pont úgy Gadjo dilo
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső
• Bori Erzsébet: Agyament Harry
• Kis Anna: Marvin szobája
• Vidovszky György: Carla új élete
• Turcsányi Sándor: A csaj nem jár egyedül
• Pápai Zsolt: Mint a hurrikán
• Korcsog Balázs: Kísértethajó
• Tamás Amaryllis: Pleasantville
• Zsidai Péter: Üzenet a palackban
• Harmat György: Telitalálat a szívbe
KÖNYV
• Vasák Benedek Balázs: A tápászkodó oroszlán Szergej Mihajlovics Eizenstein: Válogatott tanulmányok
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Sivatag

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A lázadó

Sándor Anna

Insurgent – amerikai, 2015. Rendezte: Robert Schwentke. Írta: Brian Duffield, Akiva Goldsman. Kép: Florian Ballhaus. Zene: Joseph Trapanese. Szereplők: Shailene Woodley (Beatrice), Ansel Elgort (Caleb), Theo James (Four), Kate Winslet (Jeanine). Gyártó: Mandeville Films / Summit Entertainment. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 119 perc.

Az Éhezők viadala-klónként bemutatkozó A beavatott-trilógia második része a kiválasztottságra és a különlegességre fókuszáló young adult-filmek vegytiszta tételmondatait sűríti két órába. Ez némi távolságtartással felettébb szórakoztató és tanulmányozásra méltó. Az abszurd itt a magát halálosan komolyan vevő forgatókönyv és a filmet a szándékolatlan műfajparódia határára sodró kijelentések között feszül. A zsánerre jellemző témák pedig (a megbocsátani tudás, az önelfogadás fontossága stb.) szemérmetlenül olcsó megoldásokkal tolakodnak elénk.

Pedig az első rész sikere hatására az első két Alkonyat-filmmel befutó Summit Entertainment érzékelhetően több pénzt fektetett a filmbe: az akciójelenetek látványosabbak és lendületesebbek. A történet nem sokkal az előzményeket követően folytatódik. A kasztrendszer belső harcaitól tépázott, posztapokaliptikus Chicagóból elmenekült kis csapat a hippi-amish romantikát idéző „barátságosak” csoportjánál bujkál − majd kényszerül ismét harcra. A papírmasé hősnő és szerelme kalandjai ezúttal azonban a földalatti ellenállási mozgalom feltérképezése és egy rejtélyes doboz köré szerveződnek. Az utóbbiba rejtett üzenet megismerésétől várja kegyetlen akcióinak igazolását ellenfelük, a fasisztoid tudósnő. Itt el lehetne tűnődni akár gender kérdéseken is. Például azon, hogyan tolja A lázadó még nőközpontúbb irányba a mainstream young adult disztopikus filmet. A tiszta szívvel elkötelezett, illetve az elvetemültebb YA-rajongók közé ékelődött egyszeri néző viszont csak az Éhezők viadala minden ízében leegyszerűsített, tévés verzióját kapja. Ám ennél a (részben) hasonló műfajú The 100 című sorozat is bevállalósabb − és őszintébb.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12232