KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/június
KRÓNIKA
• N. N.: A 46. Országos Film És Video Fesztivál díjai
• N. N.: Meghalt Oliver Reed
• N. N.: Közlemény
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Mihancsik Zsófia: A pusztulás ködképei Beszélgetés háborúról, médiáról
• Schubert Gusztáv: Egy tiszta háború NATO-show
• Hirsch Tibor: Rambo a Balkánon Hollywood háborúi
DOKUMENTUMFILM
• Tar Sándor: Egy más világ boldogsága Pipacsok
• Dér András: Meghalt a doksi, éljen a doksi! Dokumentum-válság
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Bikácsy Gergely: Hideg barokk, hontalan pompázat Kubrick labirintusa
• Varró Attila: Pedofilm Stúdiók és függetlenek
• Nádori Péter: Billy hatalmas mákja Buffalo ’66
• Csejdy András: Budoár rock Velvet Goldmine
FESZTIVÁL
• Erhardt Miklós: Túlélő főzet Közép-európai filmavantgárd
• Antal István: Fekete leves Osztrák kísérleti filmek
• Déri Zsolt: Ahol a rendezők a sztárok Rotterdam
KRITIKA
• Somogyi Marcell: Elvonó Cukorkékség
• Bérczes László: Nem pont úgy Gadjo dilo
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső
• Bori Erzsébet: Agyament Harry
• Kis Anna: Marvin szobája
• Vidovszky György: Carla új élete
• Turcsányi Sándor: A csaj nem jár egyedül
• Pápai Zsolt: Mint a hurrikán
• Korcsog Balázs: Kísértethajó
• Tamás Amaryllis: Pleasantville
• Zsidai Péter: Üzenet a palackban
• Harmat György: Telitalálat a szívbe
KÖNYV
• Vasák Benedek Balázs: A tápászkodó oroszlán Szergej Mihajlovics Eizenstein: Válogatott tanulmányok
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Sivatag

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Divat a szerelem!

Horváth Eszter

Chic ! – francia, 2015. Rendezte: Jerome Cornuau. Írta: Jean-Paul Bathany. Kép: Stéphane Cami. Zene: René Aubry. Szereplők: Fanny Ardant (Alicia), Marina Hands (Hélène), Eric Elmosnino (Julien), Laurent Stocker (Alan). Gyártó: Alter Films. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 103 perc.

 

„Beszéljen még nekem a zöldborsóról!” – suttogja érzékin Fanny Ardant Eric Elmosninónak, s ez egyszer a zöldborsó valóban csak zöldborsót jelent. Alicia Ricosi (Ardant) egy haute couture divatház szeszélyes tervezője, akit megihlet véletlen találkozása Juliennel, a kötött pulóveres breton kertrendezővel. Aliciának inspirációra van szüksége, az új kollekciónak pedig időre el kell készülnie. Így Hélène-re, a divatház lelkére és eszére marad a feladat, hogy felkutassa és meggyőzze a férfit, legyen a nagyasszony múzsája.

A Divat a szerelem! története bátran épít a képre, ami (többek között Az Ördög Pradát viselnek köszönhetően) a divatvilágról él a nézők fejében. Van itt gerinctelen főnök, zseniális, de egoista divattervező, zéró magánélet, modellek, pezsgő. A könnyed francia vígjátékok sorából azért tűnik ki mégis Cornuau filmje, mert nem egy klasszikus dichotómiát tár elénk. Nem a karrier kontra magánélet vagy gonosz főnök kontra okos beosztott történetet nézzük, hanem az utat, amelyen egy fiatal nő eljut önmagához. Hélène-ben ötvöződik az Ördög és a túlhajszolt gyakornok karaktere: zsarnok, rideg, törtető, ugyanakkor kiszolgáltatott és magányos. Marina Hands – aki vonásaiban meglepően emlékezet Audrey Tautou-ra –, atipikus komika, játéka precíz, apró gesztusokból építkezik. A Julient alakító Elmosnino ezzel szemben a kortárs francia film egyik legeredetibb figurája. Karaktere és játékstílusa üdítő ellenpontja Hands-ének: csupán jelen van, de ez a jelenlét olyan erős, hogy nem tudunk nem figyelni rá. Ugyanakkor a Divat a szerelem! kispadra ülteti Fanny Ardant-t, ami finom önkritikának vagy ha úgy tetszik, belső poénnak is tekinthető: ez a történet nem a művész(et) kibontakozásának terepe. Ám ettől még nagyon szórakoztató.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12353