KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/június
KRÓNIKA
• N. N.: A 46. Országos Film És Video Fesztivál díjai
• N. N.: Meghalt Oliver Reed
• N. N.: Közlemény
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Mihancsik Zsófia: A pusztulás ködképei Beszélgetés háborúról, médiáról
• Schubert Gusztáv: Egy tiszta háború NATO-show
• Hirsch Tibor: Rambo a Balkánon Hollywood háborúi
DOKUMENTUMFILM
• Tar Sándor: Egy más világ boldogsága Pipacsok
• Dér András: Meghalt a doksi, éljen a doksi! Dokumentum-válság
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Bikácsy Gergely: Hideg barokk, hontalan pompázat Kubrick labirintusa
• Varró Attila: Pedofilm Stúdiók és függetlenek
• Nádori Péter: Billy hatalmas mákja Buffalo ’66
• Csejdy András: Budoár rock Velvet Goldmine
FESZTIVÁL
• Erhardt Miklós: Túlélő főzet Közép-európai filmavantgárd
• Antal István: Fekete leves Osztrák kísérleti filmek
• Déri Zsolt: Ahol a rendezők a sztárok Rotterdam
KRITIKA
• Somogyi Marcell: Elvonó Cukorkékség
• Bérczes László: Nem pont úgy Gadjo dilo
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső
• Bori Erzsébet: Agyament Harry
• Kis Anna: Marvin szobája
• Vidovszky György: Carla új élete
• Turcsányi Sándor: A csaj nem jár egyedül
• Pápai Zsolt: Mint a hurrikán
• Korcsog Balázs: Kísértethajó
• Tamás Amaryllis: Pleasantville
• Zsidai Péter: Üzenet a palackban
• Harmat György: Telitalálat a szívbe
KÖNYV
• Vasák Benedek Balázs: A tápászkodó oroszlán Szergej Mihajlovics Eizenstein: Válogatott tanulmányok
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Sivatag

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mission: Impossible – Titkos nemzet

Kránicz Bence

Mission: Impossible - Rogue Nation – amerikai, 2015. Rendezte: Christopher McQuarrie. Írta: Drew Pearce és Christopher McQuarrie. Kép: Robert Elswit. Zene: Joe Kraemer. Szereplők: Tom Cruise (Hunt), Rebecca Ferguson (Ilsa), Jeremy Renner (Brandt), Simon Pegg (Benji), Ving Rhames (Luther), Sean Harris (Lane). Gyártó: Bad Robot / Skydance Production / Odin / Alibaba Picture Group. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 131 perc.

Húsz évvel ezelőtt Tom Cruise hívta életre producerként a Mission: Impossible-t, nagyjából a harmadik rész óta pedig a sorozat a sztár személyes játszóterét jelenti. Míg a nyitófilm osztott nézőpontjaival, hideglelős suspense-jeleneteivel még egyértelműen magán hordozta Brian De Palma keze nyomát, addig az újabb epizódoknak Cruise az első számú szerzője. A Titkos nemzetet levezénylő, a színész házi rendezőjének tekinthető Christopher McQuarrie (Jack Reacher) csupán olyan apróságok révén csempészheti bele magát a filmbe, mint az egyébként unalmas és vértelen főgonosszal való fizikai hasonlóság – eközben Cruise repülőgép-szárnyakon ugrálva bizonyítja tettrekészségét és dominanciáját férfiként és szerzőként egyaránt.

Minderre finom öniróniával reflektál a főhős legendája és személyes vonzereje köré épülő történet – Ethan Huntot szökevényként látjuk viszont, titkosügynök-csapatának tagjai a CIA utasításai ellenére, csak barátságuk miatt tartanak vele –, a Szindikátus nevű, kiugrott kormányügynökökből verbuvált terrorszervezet fenyegetése viszont sablonos és tét nélküli marad. Az előző részhez hasonlóan most is akad néhány pazar akciójelenet, elsősorban a casablancai motoros üldözés és Az ember, aki túl sokat tudott Hitchcock-klasszikusából átemelt operai merénylet szekvenciája. Ám ahogy a Fantom protokollban, úgy ezúttal is formulaszerű, meglepetések nélküli akciófilmes dramaturgiai vázat díszítenek az attrakciók, emiatt a valódi feszültség hiányzik a filmből.

Nézőpont kérdése, hogy az öltönyös kémfőnökök intrikái ellenére is együgyűnek ható sztori a kínzó ötlethiány jele, vagy a közönség zavartalan szórakoztatása érdekében hozott áldozat, a végeredmény azonban a közepesnél kicsit jobban sikerült kilencvenes évekbeli James Bond-epizódokat idézi – sajnos, Pierce Brosnan eleganciája és humora nélkül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/09 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12392