KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/június
KRÓNIKA
• N. N.: A 46. Országos Film És Video Fesztivál díjai
• N. N.: Meghalt Oliver Reed
• N. N.: Közlemény
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Mihancsik Zsófia: A pusztulás ködképei Beszélgetés háborúról, médiáról
• Schubert Gusztáv: Egy tiszta háború NATO-show
• Hirsch Tibor: Rambo a Balkánon Hollywood háborúi
DOKUMENTUMFILM
• Tar Sándor: Egy más világ boldogsága Pipacsok
• Dér András: Meghalt a doksi, éljen a doksi! Dokumentum-válság
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Bikácsy Gergely: Hideg barokk, hontalan pompázat Kubrick labirintusa
• Varró Attila: Pedofilm Stúdiók és függetlenek
• Nádori Péter: Billy hatalmas mákja Buffalo ’66
• Csejdy András: Budoár rock Velvet Goldmine
FESZTIVÁL
• Erhardt Miklós: Túlélő főzet Közép-európai filmavantgárd
• Antal István: Fekete leves Osztrák kísérleti filmek
• Déri Zsolt: Ahol a rendezők a sztárok Rotterdam
KRITIKA
• Somogyi Marcell: Elvonó Cukorkékség
• Bérczes László: Nem pont úgy Gadjo dilo
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső
• Bori Erzsébet: Agyament Harry
• Kis Anna: Marvin szobája
• Vidovszky György: Carla új élete
• Turcsányi Sándor: A csaj nem jár egyedül
• Pápai Zsolt: Mint a hurrikán
• Korcsog Balázs: Kísértethajó
• Tamás Amaryllis: Pleasantville
• Zsidai Péter: Üzenet a palackban
• Harmat György: Telitalálat a szívbe
KÖNYV
• Vasák Benedek Balázs: A tápászkodó oroszlán Szergej Mihajlovics Eizenstein: Válogatott tanulmányok
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Sivatag

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A boszorkány

Benke Attila

The Witch: A New-England Folktale – amerikai–angol, 2015. Rendezte: Robert Eggers. Szereplők: Anya Taylor-Joy, Ralph Ineson, Kate Dickie. Forgalmazó: Universal / BONTONFILM. 92 perc.

 

„Boszorkányok márpedig vannak” – állította az egyik leghatásosabb boszorkányfilm, az áldokumentarista műfajfilmek trendjét indító Blair Witch Project, mely az erdő mélyén, korhadó faházban mesterkedő banya tipikus mesebeli archetípusából szorongáskeltő és feszült horrorrémet teremtett. Hagyományosabb filmnyelvi eszközökkel dolgozik, de ugyanezt teszi az amerikai elsőfilmes Robert Eggers is mítoszokból és folklórból építkező pszichológiai horrorjában, A boszorkányban is.

A boszorkány története jó pár évtizeddel a híres salemi boszorkányperek előtt, a tizenhetedik század hajnalán, az ekkor még valóban vad és misztikus Amerikában játszódik. Az új-angliai Williamet, a farmert és családját kizárják egy puritán közösségből, így az ötgyerekes apának a pusztában kell saját erőből eltartania szeretteit. A mélyen vallásos família Thomasin, a legidősebb, lázadó korszakát élő lány és édesanyja között izzó konfliktus miatt amúgy sem túl nyugodt életét egy nap a párhónapos Sam eltűnése borítja fel teljesen. Az anya és a két kisebb ikertestvér tüstént boszorkánysággal kezdik el vádolni a „fekete bárány” Thomasint, ám mikor Calebnek, a kamaszodó fiúnak is nyoma vész a közeli erdőben, a családnak szembe kell néznie a valódi gonosszal.

Robert Eggers nem tucathorrort, hanem minden szempontból érdekes filmet forgatott, melyet óangol nyelvezete, fakó, nyirkos hatást keltő képi világa, tabutörő családábrázolása és határsértő szexuális felhangjai tesznek egyedivé. Itt a rém a legjobb pszichológiai horrorfilmekhez (Rosemary gyermeke, Ragyogás) hasonlóan csupán katalizátor. A címbeli boszorkány mindössze háromszor tűnik fel, és bár érkezése csontvelőig hatoló félelmet hoz magával, jelenléte nem a horrorhatás, hanem a család tagjai közt lappangó feszültségek felszínre kerülése miatt fontos. Így Robert Eggers első, mégis profi és kiérlelt nagyjátékfilmjének megtekintése után garantáltan lesz legalább egy álmatlan éjszakánk – nemcsak a borzongás, hanem az intelligens, felkavaró történet által generált kérdések miatt is.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/10 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12929