KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/június
KRÓNIKA
• N. N.: A 46. Országos Film És Video Fesztivál díjai
• N. N.: Meghalt Oliver Reed
• N. N.: Közlemény
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Mihancsik Zsófia: A pusztulás ködképei Beszélgetés háborúról, médiáról
• Schubert Gusztáv: Egy tiszta háború NATO-show
• Hirsch Tibor: Rambo a Balkánon Hollywood háborúi
DOKUMENTUMFILM
• Tar Sándor: Egy más világ boldogsága Pipacsok
• Dér András: Meghalt a doksi, éljen a doksi! Dokumentum-válság
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Bikácsy Gergely: Hideg barokk, hontalan pompázat Kubrick labirintusa
• Varró Attila: Pedofilm Stúdiók és függetlenek
• Nádori Péter: Billy hatalmas mákja Buffalo ’66
• Csejdy András: Budoár rock Velvet Goldmine
FESZTIVÁL
• Erhardt Miklós: Túlélő főzet Közép-európai filmavantgárd
• Antal István: Fekete leves Osztrák kísérleti filmek
• Déri Zsolt: Ahol a rendezők a sztárok Rotterdam
KRITIKA
• Somogyi Marcell: Elvonó Cukorkékség
• Bérczes László: Nem pont úgy Gadjo dilo
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső
• Bori Erzsébet: Agyament Harry
• Kis Anna: Marvin szobája
• Vidovszky György: Carla új élete
• Turcsányi Sándor: A csaj nem jár egyedül
• Pápai Zsolt: Mint a hurrikán
• Korcsog Balázs: Kísértethajó
• Tamás Amaryllis: Pleasantville
• Zsidai Péter: Üzenet a palackban
• Harmat György: Telitalálat a szívbe
KÖNYV
• Vasák Benedek Balázs: A tápászkodó oroszlán Szergej Mihajlovics Eizenstein: Válogatott tanulmányok
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Sivatag

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az egyetlen

Pápai Zsolt

 

A digitális korszak hajnalának akcióeposzai mind egyértelműbben jelzik a jövő útjait a tömegfilm-készítésben. Azon tendencia lassú izmosodását sugallják, mely a hús-vér színészek számítógép generálta hősökkel történő lecserélésével az emberi tényező teljes kiiktatását eredményezheti az alkotói folyamatból. Az akciószínészek egyre gyakrabban kerülnek kettős szerepbe, ami elbizonytalanodásuk kétségtelen bizonyítéka: egymagukban már erőtlennek találtatnak ahhoz, hogy becsábítsák a nézőket a mozikba, ezért – hol valami cselekményvezetési fortéllyal, hol pedig a dramaturgia megerőszakolásával – megsokszorozzák őket. Van Damme jó ideje alázza magát önmaga antagonistájaként (Dupla dinamit; Mindhalálig; A replikáns), de Schwarzenegger sem menekült meg ettől (A 6. napon).

Tendenciáról, nem pedig elszigetelt jelenségről van szó, hiszen rendre születnek a mozik, melyekben a hősnek önmagával megküzdve kell a világbékét biztosítania. Az egyetlen is ennek az útnak az egyik állomása. A film alternatív világok sokaságából álló univerzumba kalauzol, melyben az egyes planétákon mindenkinek van egy hasonmása. A szabályok ugyan tiltják az utazást a bolygók között, mégis akad valaki, aki kijátssza a törvényt, és bebarangolja a planétákat, hogy hasonmásait likvidálja, majd azok energiáit magához véve megsokszorozza erejét. A tét óriási, hiszen ha a rendbontó valamennyi alteregójával végez, az univerzum létét veszélyeztető hatalomra tehet szert. Az intergalaktikus rendőrség tehetetlen, és csak egyvalaki, az utolsó hasonmás fékezheti meg a felforgatót.

Az eddig egy játékfilmet (Végső állomás) forgatott James Wong rendező elsősorban a Mátrix cselekményére és vizuális forradalmára alapozott új munkájában, de elszámította magát. A trükkök a számítógépes játékokat idézik, a történet soványka, a legfájóbb azonban, hogy a főszereplő Jet Livel mit sem tud kezdeni a direktor. A martial art mozik tündöklő távol-keleti sztárját ritka képességei miatt hívták Hollywoodba évekkel ezelőtt, de amerikai filmjeiben épp azt nem mutathatja meg, amit a legjobban tud. Az egyetlenben sincs másként, hiszen az amúgy páratlan testkultúrával rendelkező Li a digitalizált jelenetek kisinasaként nemigen csilloghat. Bármennyire is két szerepben látható a színész, teljesítménye nem ad ki egy egészet. Kár érte.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/02 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2465