KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/június
KRÓNIKA
• N. N.: A 46. Országos Film És Video Fesztivál díjai
• N. N.: Meghalt Oliver Reed
• N. N.: Közlemény
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Mihancsik Zsófia: A pusztulás ködképei Beszélgetés háborúról, médiáról
• Schubert Gusztáv: Egy tiszta háború NATO-show
• Hirsch Tibor: Rambo a Balkánon Hollywood háborúi
DOKUMENTUMFILM
• Tar Sándor: Egy más világ boldogsága Pipacsok
• Dér András: Meghalt a doksi, éljen a doksi! Dokumentum-válság
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Bikácsy Gergely: Hideg barokk, hontalan pompázat Kubrick labirintusa
• Varró Attila: Pedofilm Stúdiók és függetlenek
• Nádori Péter: Billy hatalmas mákja Buffalo ’66
• Csejdy András: Budoár rock Velvet Goldmine
FESZTIVÁL
• Erhardt Miklós: Túlélő főzet Közép-európai filmavantgárd
• Antal István: Fekete leves Osztrák kísérleti filmek
• Déri Zsolt: Ahol a rendezők a sztárok Rotterdam
KRITIKA
• Somogyi Marcell: Elvonó Cukorkékség
• Bérczes László: Nem pont úgy Gadjo dilo
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső
• Bori Erzsébet: Agyament Harry
• Kis Anna: Marvin szobája
• Vidovszky György: Carla új élete
• Turcsányi Sándor: A csaj nem jár egyedül
• Pápai Zsolt: Mint a hurrikán
• Korcsog Balázs: Kísértethajó
• Tamás Amaryllis: Pleasantville
• Zsidai Péter: Üzenet a palackban
• Harmat György: Telitalálat a szívbe
KÖNYV
• Vasák Benedek Balázs: A tápászkodó oroszlán Szergej Mihajlovics Eizenstein: Válogatott tanulmányok
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Sivatag

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A tiltott nő

Ardai Zoltán

 

Családos ingatlanvállalkozó előszeretettel keresi az ismerkedés alkalmait diákstátusú vagy bérből élő kisasszonyokkal, megannyi (egy-másfél hónapos lejáratú) viszony céljából. Első látásra az n-edik eset sem látszik nagyon elütni a többitől, az újabb lány is, ahogyan kell, súlytalan kapcsolatokban utazik. Hamar túllehetnének egymáson, ha a lány nem állapodott volna meg magával már rég abban, hogy nős emberrel nem kezd. Ez az egy szál elvecske csodát tesz, mindkettejük előtt ismeretlen létszférát tár fel: a huzamos udvarlás világát. Rétegzett dialógusokban kéjelegnek a továbbiakban, bódultan a folytonos pszichikai sziromfesléstől. Odahagyva szexuális forradalmunk tisztaságát, visszamerülnek az ancien régime fertezett páráiba, aljasán ínyenc módon jutnak el a testiségig. Miközben a nő rigolyája felpuhul e miazmában, maga a film is együtt nyiladozik a szerelmespárral, jelenetei kibújnak az euroamerikai középműfajú mozi stiláris aszpikjából, levegősekké válnak, levegőjüknek íze van; négy fal között nemkevésbé, mint a szabadban (párizsi utcarészletek). Néhány pillanat kivételével mindig mindent a feszült udvarló szemszögéből látni; a központi látvány természetesen a tiltott nő, aki többnyire szembefordul az optikával. A konvencionális zárójelenet – hóhullás, merengő férfimonológ – nemcsak a film dokumentarisztikus színezetét töri meg, hanem egész poétikáját. Méltatlanul az addigiakhoz, amolyan mozirománccá fokozná le utólag a művet (mintha A tiltott nő mindenekelőtt „egy szerelem sorsáról” vagy a szerelmekéről igyekezett volna szólni). Szerencsére már eléggé későn.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/05 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3702