|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
KrónikaMiskin infarktus előttDániel Ferenc
A nekrológ nem az én műfajom. Mindig úgy gondoltam, az élet túlságosan bonyolult játszma, a halál pedig individuálisabb misztérium annál, amit a kegyes túlélő a számára engedélyezett terjedelemben egyáltalában érinteni képes. A „vége” felirat után támadt űrben mit mondhatnánk? Nos, a „Filmvilág” megelőző számában gyanútlan nézőként beszámolófélét eszkábáltam Szmoktunovszkij televíziós Miskin-rögtönzéséről, háttértörténetek –, és viszonylatok ismerete nélkül. Nem tudtam, hogy a mi Huszárik Zoltánunk évekig várt hiába, hogy a nagy orosz színésszel játszassa el Csontváryját, hogy Zolnay Pálnak sem jött össze a „várt találkozás”. Hogy valami engesztelő sugallatnak, többrendbeli véletlennek köszönhetően kettőjük tanítványa: Székely Orsolya lett a nyerő. Neki sikerült rávennie a protokollal agyonhajszolt nagy öreget, álljon kamera elé, hagyjon emléknyomot a félkegyelmű hercegről (néhai nagy szerepéről), és Dosztojevszkij „lábjegyzeteiről”. Négy vagy öt zaklatott nap története ez. Szmoktunovszkij igent mondott, egyszer visszakozott, azután fölkészült. A televíziónak nem volt gyártó kapacitása. Árvai Jolán (FMS) és Komlós Péter (Royal Video Kft.) mégis összehozták a forgatást. Péter Klára operatőr kezeügyébe adódott felvevőgép, ráindulhatott. Öt óra hosszat forgattak, de ebből levonandó az az idő, amikor Innokentyij be akarta dobni a törölközőt. Moszkvában még látta (saját alakítását megmormogta) a már kész anyagot. Áldását adta rá. Egy orvos szerint az infarktusos állapot eleve adott, eleve felismerhető volt.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1062 átlag: 5.44 |
|
|
|
|