|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziHét perc a MennyországbanPápai Zsolt
Sheva dakot be gan eden – izraeli-francia-magyar, 2008. Rendezte és írta: Omri Givon. Kép: Nitai Netzer. Zene: Adrien Blaise. Szereplők: Reymond Amsalem (Galia), Eldad Fribas (Boaz), Nadav Netz (Oren), Ronit Yudkevitz (Dr. Talia). Gyártó EZ Films / Transfax. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 94 perc.
A hagyományosabb nyomozásnarratíva összekapcsolása a nyomozást végző személy lelkében lejátszódó folyamatok bemutatásával régóta bevált stratégia a filmrendezők körében: ez a megoldás kivált a modernizmusban lett jelentős, de már a neorealizmusban és a noir klasszikus korszakában is fel-feltünedezett. Az izraeli Omri Givon debütfilmje közvetve ehhez a hagyományhoz kapcsolódik, amikor egy buszon elkövetett merénylet során éktelen testi és lelki sebeket szerző – többek között a szerelmét is elveszítő – fiatal nő útját követi le. A főszereplő, Galia számára a megmentője utáni kutakodás szolgál az önvizsgálat ürügyéül.
Nem csupán a film meséje, de előadásmódja is a modern előzményeket idézi meg, a rendező ugyanis számos, a szubjektív tartalmak feltérképezése céljából az ötvenes–hatvanas években kikísérletezett eszközt hangsúlyosan használ. A film első felében precízen elválasztja egymástól a Galia szubjektumában lévő és az azon kívüli képeket – többször alkalmazva a múltat és a jelent egyazon kompozíción belül megjelenítő, Sjöberg (Julie kisasszony) és Bergman (A nap vége) által kidolgozott flashback-technikát –, a játékidő előrehaladtával azonban már itt-ott egybemosódnak a különböző idősíkok és tudattartalmak. Meglepő, hogy miközben mind nehezebb eligazodni az idősíkok szövevényében, a figurák motivációi és a történetben elfoglalt pozícióik egyre érthetőbbek lesznek. Az időjáték kiváltképpen szép példája – már a film végefelé –, amikor a merénylet képeit és a merényletre egy roncstemetőben visszaemlékező Galiát látjuk párhuzamos és grafikai montázs segítségével. Ezek a pillanatok adják az erejét ennek az amúgy nem különösebben eredeti, a filmtörténeti hagyományhoz nagy alázattal és értően, de korántsem újító módon viszonyuló mozidarabnak.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1240 átlag: 5.32 |
|
|
|
|