KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában

• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők

• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista

• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú

• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Larry Crowne

Tüske Zsuzsanna

Larry Crowne – amerikai, 2011. Rendzete: Tom Hanks. Írta: Nia Vardalos és Tom Hanks. Kép: Philippe Rousselot. Zene: James Newton Howard. Szereplők: Tom Hanks (Larry), Julia Roberts (Mercedes), Gugu Mbatha-Raw (Talia), Cedric the Entertainer (Lamar). Gyártó: Playtone / Vendore Pictures. Forgalmazó: ProVideo. Szinkronizált. 99 perc.

Úgy tûnik, Tom Hanks 2002-ben második alkalommal is örök hûséget fogadott egy tûzrõlpattant hölgynek, de ezesetben kizárólag szakmai frigyrõl volt szó: az alkotópáros – alkalmanként a színész valódi feleségével, Rita Wilsonnal háromszöget alkotva – romantikus (Bazi nagy görög lagzi) vagy zenés (Nõk transzban) komédiákban egyesítik tehetségüket. Ugyan a vibráló személyiségét színésznõként és íróként is kamatoztató Nia Vardalosnak fergeteges görög lagzija és egyben az évtized talán legsikeresebb esküvõi vígjátéka óta nem volt nagy dobása, Hanks mégis feltétlen bizalommal választotta maga mellé társszerzõnek a temperamentumos komikát.

A színész nem csupán az író és a rendezõ, de a fõhõs szerepét is magára osztotta a Larry Crowne-ban, ami egy válsághelyzetbe kerülõ, középkorú férfi történetét meséli el. Fõhõsét, a tengerészgyalogságból sok év után nagyáruházba átigazolt mintadolgozót, egy nap villámcsapásként éri a hír, hogy egyetemi végzettség híján búcsút kell intenie a hipermarket világának. A férfi újult erõvel vág bele egy másik életformába, a felnõttoktatásban résztvevõkébe, ahol érdekes figurákat ismer meg egy szelíd mopedesekbõl álló bandában, valamint egy kissé viharvert, keserûségében is ellenállhatatlan retorika-tanárnõ személyében. A tétek és konfliktusok kibontásában érezhetõ Vardalos hatása, aki íróként rendszerint zökkenõmentesen repíti át fõhõseit a nehézségeken: így foghat magának – szinte azonnal – eszményi võlegényt a tüzes gráciává átvedlett potenciális vénlány vagy lehet egy csapásra sztár a transzvesztita inkognítóba bújt énekesnõpárosból. Hasonló iramban válik kiegyensúlyozott, laza figurává az évek óta szolid, kertvárosi unalomban élõ Larry Crowne és hódítja meg szigorú tanárnõje szívét. A valóság, illetve a dramaturgia szabályainak efféle könnyed kezelése legalább annyira felfogható szerzõi jegyként, mint alkotói balfogásként: ha a Larry Crowne nem is kerül fel a klasszikus romkomok polcára, mégis fel tud mutatni kellõ életörömöt és spirituszt, valamint az év egyik legszebb, legcsapadékosabb szerelmi vallomását.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/08 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10681