KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában

• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők

• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista

• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú

• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Animal Kingdom

Nevelős Zoltán

Animal Kingdom – ausztrál, 2010. Rendezte és írta: David Michod. Kép: Adam Arkapaw. Zene: Antony Partos. Szereplők: James Frecheville (Joshua), Jacki Weaver (Janine), Joel Edgerton (Baz), Luke Ford (Darren). Gyártó: Porchlight Films / Screen Australia. Forgalmazó: Mokép. Feliratos. 113 perc.

Egy ausztrál fegyveres rablófamília válságos idõszakába pillanthatunk be személyes közelségbõl David Michod bemutatkozó nagyjátékfilmjében, amellyel 2010-ben a Sundance filmfesztivál zsûrijének nagydíját nyerte el. A 17 éves Joshua, azaz „J”, édesanyja herointúladagolás miatt bekövetkezett halála után kerül nagyanyjához és bûnözõ bácsikáihoz, akiket évek óta nem látott. A passzív, sõt kifejezetten mulya kamaszfiú nézõpontjából tárul fel elõttünk egy vérfertõzésgyanús anya–fiú kapcsolatokra épülõ család élete, ahol egy apró, öregedõ szõkeség irányítja maga körül három szép szál, de lelkileg meglehetõsen defektes fiát.

Michod a nyolcvanas évekbeli melbourne-i alvilág valós eseményei és figurái alapján írta meg a mûvészfilm és a mûfaji film határmezsgyéjén egyensúlyozó alkotását, amelyben hol a pszichiátriai esettanulmány realizmusa dominál, hol a klasszikus gengszterfilm hanyatlásgörbéje. Az egyszerû gondolkodású J egyik narrációjában hangzik el a diagnózis: „mind félnek” – magyarázatul a családtagok közveszélyes viselkedésére; ez a félelem adja a hajtóerõt a családi bûnbanda sorsát beteljesítõ, önpusztító cselekvéssorhoz. A hagyományos végpont a bukás valamiféle változata lenne, ám a film ennél eredetibb megoldással él. Ahogy a maga fejlõdéstörténetét bejáró kamasz és az édes mosolya mögött ördögi kvalitásokat sejtetõ nagyanyja lépnek elõ a cselekményt legaktívabban formáló szereplõkké, új és járatlan terepre érünk, ahol a félelem új típusú veszélyhelyzeteket szül, kibillentve pályájukról a szereplõket és átrendezve a viszonyokat.

A meglehetõsen színtelen, ifjú James Frecheville mellett színészileg egyértelmûen a kitûnõ alakításáért Oscar-díjra is jelölt Jacki Weaver a súlyosabb egyéniség, míg a produkció nemzetközi sztárja, Guy Pearce számára csak mellékszerep jut a fiatalkorút gyámolító, ugyanakkor céljaira felhasználó detektív alakjában. Talán a feszültség olykor elvész az események életszerû ábrázolása közben, a ritkásan elhelyezett akciójelenetek pedig talán lehetnének szellemesebbek, de az összhatás így is borzongató; olyan bûnügyi dráma ez, amelynek élménye sokáig velünk maradhat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10814