KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában

• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők

• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista

• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú

• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

Nyócker! 3D

Térhatású kerület-felújítás

Orosz Anna Ida

Gauder Áron és Novák Erik szabadszájú Nyócker-animációja immár nemcsak multikulturális, de térhatású is.

A közönség előtt már megmérettetett filmek utólag 3D-ssé renderelt változatát újra piacra dobni mindenekelőtt produceri fogás. A meglévő brandről a mozipénztáraknál újabb bőrt lehet lehúzni egy egész estés animációs film teljes költségvetéséhez képest viszonylag kis anyagi ráfordítással. Mindez már javában zajlik a Disney Birodalomban, ahol Az oroszlánkirály és A szépség és a szörnyeteg után futószalagon porolnák le más mesékről is a meghaladottnak kikiáltott 2D-s látvány porát. Nyugat-Európában is hasonló a trend: a végtelenül finom szövésű filmjeiről ismert francia Michel Ocelot animált árnyjáték-fabulái sorát folytatja Az éjszaka meséi című filmjével – immár 3D-s látvánnyal kiegészítve.

Novák Erik rendező-producer és Gauder Áron animációs filmrendező vállalása tehát nem újkeletű, amikor nyolc évvel ezelőtt készült animált filmjük képszekvenciáit előkotorták a digitális adathordozók mélyrétegeiből. Tették mindezt azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az annak idején többszörösen díjazott filmjük újravágott, újrahangszerelt és 3D-be átkonvertált verziójának moziforgalmazása során esetlegesen nyert bevételből a 2005 óta készülő vikingkori történelmi kalandfilmjüket, az Egillt be tudják végre fejezni.

A Nyócker! minden szempontból jól csengő hívószó. A 2000-es évek derekán hatalmasat robbant egészestés animációs film mindenekelőtt a történet izgalmas társadalmi vonatkozásaival és a digitális 3D-t papírkivágásos technikával vegyítő, hibrid látványvilágával nyűgözte le a hazai és a nemzetközi zsürorokat és filmítészeket. A balkáni módon zűrös Józsefvárosba helyezett multikulti Rómeó és Júlia-parafrázis visszatérést jelentett az eleven hétköznapokba a magyar játékfilm, azon belül is a „kistestvér”, az animációs film történetében. A South Park politikailag inkorrekt, provokatív hangnemében készült magyar gettófilm – akárcsak a tizennyolckarikás amerikai kult-sorozat – a dolgokat néven nevező gyerekek szemszögéből adott humoros látleletet ezredforduló utáni világunk társadalmáról.

Amikor a Disney-féle klasszikus mesefilmek a 3D-s trendnek megfelelő látványvilággal újra moziba kerülnek, akkor mindenekelőtt a sztori kortalansága, a karakterek rendületlen népszerűsége és nem a szoftverekkel konvertált térhatás miatt fog a nézőtér ismételten megtelni. De míg Az oroszlánkirály happyendes hamleti állatmeséje tizennyolc évvel később is ugyanúgy érthető a mai gyerekek számára, addig egy olyan társadalomkritikai utalásokkal és aktuálpolitikusokkal megspékelt szatíra esetében, mint a Nyócker!, már kérdéses, hogy működni tud-e a vásznon közel tíz év elteltével is. Persze azért nem fordult akkorát a világ, és benne Magyarország, hogy elfelejtettük volna az ifjabb Busht, Bin Ladent vagy Tony Blairt. Az alkotók mégis fontosnak tartották, hogy nyolc évvel ezelőtt íródott filmjükkel valahogy a mai társadalmi közéletnek is „oda legyen mondva”, még akkor is, ha nem a Nyócker! 2-t, hanem az első verziónak a technikai átiratát készítették el. A filmkészítők praktikus módon a betétdalok vitriolos nyelvezetű szövegén keresztül hangolták át 2004-es korrajzukat a 2012-es állapotokra, és így kerülhetett fel Pityinger László, ismertebb nevén Dopeman, egyik legfrissebb szerzeményével a film soundtrackjére. A tősgyökeres józsefvárosi előadóművész hírhedt Bazmeg! című száma, melyben az összes aktuális pártot és azok vezetőit melegebb éghajlatra küldi, kézenfekvő módon a film csúcspontjául szolgáló jelenete alá került, melyben az egyébként viszályban élő Lakatos- és a Csorba-klán tagjai közös erővel ebrudalják ki kerületükből a nyóckeres kőolajbizniszre ácsingózó miniszterelnöki delegációt.

Az annak idején rendkívül alacsony költségvetéssel készült Nyócker!-re mégsem a közéleti áthallások miatt élmény újra beülni, hanem azért, mert a technikai vérfrissítés szintén jól áll neki. A film merész képi világa nyolc év alatt nem veszített egyediségéből. Gauderék annak idején szükségből csak a film hátteréül szolgáló pesti díszletet modellezték le 3D-ben, a szereplőket meghagyták kétdimenziósnak és az egyik legprimitívebb animációs eljárással, a figurákat bájos esetlenséggel felruházó papírkivágásos technikával mozgatták meg. A Nyócker! virtuális térmélységgel kiegészült, tökéletlen mise-en-scène-je ma talán még inkább unikális jelenségnek hat az egyre plasztikusabb leképzést megvalósítani képes digitális 3D filmek univerzumában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/05 52-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11049