|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
DVDAnonymusHuber Zoltán
Anonymus – amerikai, 2011. Rendezte: Roland Emmerich. Szereplők: Rhys Ifans, Vanessa Redgrave, David Thewlis. Forgalmazó: SPHE. 124 perc. Az összeesküvés-elméletek egyszerű trükkre épülnek – mindig tartalmaznak egy olyan apró, akár tudományosan is vizsgálható ténymagot, amely áttételesen hihetővé varázsolja a köré épített, elképesztő fantazmagóriákat is. A nagy angol drámaíró, William Shakespeare életrajza is hemzseg az izgalmas kérdőjelektől, így aztán nem véletlen, miért izgatják a szerzőiségét kétségbe vonó spekulációk ily kitartóan a közönség fantáziáját. Az Anonymus e feltételezések közül is a legszövevényesebbet, a híres „Oxford-teóriát” zsákmányolja ki – a Da Vinci-kódot megszégyenítő hatásvadászattal.
John Orloff forgatókönyvíró nem elégedett meg az önmagában is hajmeresztő ötlet szimpla feldolgozásával, hanem biztos, ami biztos alapon gigászi konspirációvá növesztette az elméletet, és Oxford urát, a halhatatlan drámák vélt szerzőjét, Edward de Vere grófot az angol királyi udvart behálózó, titkos hatalmi harcok legfontosabb főszereplőjévé avatta. A sztori brazil szappanoperákat megszégyenítő, észveszejtő fordulatokkal dolgozik, miközben ellentmondást nem tűrve zárójelezi a valós történelmi tényeket, a logikát, de még a józanész alapvető törvényszerűségeit is. Roland Emmerich rendező meglepő módon ezúttal végül nem rombolja le a várost, ellenben az önirónia határáig csavarja a „szenzációs” szálakat, és akaratlanul is közröhej tárgyává teszi a szerzőiséggel kapcsolatos, további kutatásokat.
A széteső, sokszor követhetetlen narráció, a számítógép generálta látványos városképek, a tarka jelmezek egy ezer sebből vérző, ellentmondásokkal terhelt történetet próbálnak hitelessé varázsolni – de a szerelemmel, árulással, szexszel és vérrel felfokozott események kíméletlenül aláhúzzák a mű kongó ürességét. A szórakoztatásért Emmerich szinte minden vásári trükköt bevet, de eközben sajnos túl komolyan veszi magát, és megpróbálja szenzációs leleplezésként tálalni a döbbenetes lózungokat. Ha mindez komédia lenne, akár nevethetnénk is rajta. De Shakespeare, mint olcsó bulvárhős? Ez inkább tragédia!
Extrák: audiókommentár a rendezővel és a forgatókönyvíróval; kimaradt jelentek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1469 átlag: 5.48 |
|
|
|
|