DVD

A tél foglyai

Pápai Zsolt

Dead of Winter – amerikai, 1987. Rendezte: Arthur Penn. Szereplők: Mary Steenburgen, Roddy McDowall, Jan Rubes. Forgalmazó: Fantasy Film. 96 perc.

Utolsó előtti nagyjátékfilmjében Arthur Penn, a veterán filmforradalmár (A csodatevő, a Bonnie és Clyde, a Kis nagy ember és az Éjszakai lépések alkotója) különös módon nem összegezett vagy leltárt készített, hanem egy olyan géniusz előtt tisztelgett, akinek a munkásságához egyébiránt nem sok minden fűzte a hatvanas–hetvenes években készült mesterműveit. A tél foglyai szimpla Hitchcock-hommage lett: andalító tucatmozi, amely nem különösebben rossz, ámde korántsem delejes.

A történet középpontjában Katie McGovern (Mary Steenburgen), az állástalan színésznő áll, aki egy nap pazar thriller főszerepét kapja meg. Igaz, gyanúsan távoli helyre, fel a hegyek közé kell utaznia a próbafelvételre, de a busás honorárium, no meg a szerepformálással járó kihívások ígérete elaltatja a gyanakvását. A szerepet végül is megkapja, de egy olyan thrillerben, melyben az élete a tét.

A Psychót idézi néhány cselekményvezetési fogás (lásd például a rémek által szeparált lány keresésére induló férj mellékszálát), a hősnő börtönét jelentő házban lévő állatpreparátumok, továbbá a Roddy McDowall által alakított mészáros-segéd habitusa (ráadásul McDowall játéka sokban Anthony Perkins-ére emlékeztet), a Szédülést pedig a sztorin végigvonuló – sőt: megsokszorozott – személyiségcsere motívuma citálja. Mindazonáltal apró utalások további Hitchcock-opuszokat is előhívnak (az expozícióban a hősnő begipszelt lábú, de setesután is állhatatosan kukkoló férje a Hátsó ablakot, míg az egyik jelenetben a neonfehér tej a Gyanakvó szerelmet), és végeredményben a filmen annyira eluralkodik Hitchcock szelleme, hogy Arthur Penn-nek már alig jut szerep. Az atmoszférikus kísérőzene, valamint Steenburgen és McDowall játéka ugyan sokat dob a mozin, de az így születő hatást ellenpontozza egyes szituációk kiszámíthatósága (mindenekelőtt a zárlatbeli fordulatok ilyenek), és a keresett-kimódolt szimbolika (a filmben fontos szerep jut néhány aranyhalnak, mintegy a hősnő helyzetét illusztrálandó).

Anthony Gilbert The Woman in Red című regényét Penn előtt negyven évvel már feldolgozta Hollywood-Alsó bűnfilm-zsenije, Joseph H. Lewis, és mi tagadás, a rendező My Name is Julia Ross című szolid remeke semmivel sem szolgált rá, hogy remake legyen belőle. Penn munkájában semmi nem emlékeztet erre a thrillerklasszikusra, mármint azon kívül, hogy cseles célzásként az egyik szereplőt Lewisnak, egy másikat pedig Julie Rossnak hívják benne.

Extrák: két filmográfia.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2012/06 58-59. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11091

Cikk értékelése:

szavazat: 1191 átlag: 5.46