|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziHasta la Vista!Kovács Bálint
Hasta la Vista! – belga, 2011. Rendezte: Geoffrey Enthoven. Írta: Pierre De Clercq, Asta Philpot, Mariano Vanhoof. Kép: Gerd Schelfhout. Szereplők: Tom Audenaert (Jozef), Gilles De Schrijver (Lars), Robrecht Vanden Thoren (Philip). Gyártó: Fobic Films. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 108 perc. Családi film leszbikus szülőkkel, romantikus kamaszfilm meleg srácokkal, szerelmesfilm guminővel: ha egy zsánerfilm sztorijának egyik alapkövét rikító színűre festik, ez a poén kétféleképpen sülhet el. Rosszabb esetben az első öt perc meglepetését okozó panel nyugodtan becserélhető önnön ellentétére (melegek helyett heterókra, szexbaba helyett Meg Ryanre), és kiderül, hogy kis szépítgetésen átesett tucatfilmről van szó. Jobb esetben nem a szemfestéket, hanem a szikét használják: ilyenkor a történet átlagos kiindulással is átlagon felüli lenne. A Hasta la Vista!, három, testi fogyatékkal élő fiú hamisítatlan Amerikai pite-sztorija inkább az előző kategóriába esik – igaz, a mezőnyt határozottan erősíti.
A szüzesség elvesztésének kínzó vágyáról szóló filmek azért tökéletesen tét nélküliek, mert tök mindegy, hogy a pattanásos kamasznak az érettségi előtt egy héttel vagy utána egy hónappal jön össze először a zsákolás. De a „nem akarok szűzen meghalni”-felkiáltás máris másként hangzik olyasvalakitől, aki egy tumor miatt kerekesszékbe kényszerülve várja az elkerülhetetlent. Így mégiscsak súlya van a kérdésnek: vajon sikerül-e a két mozgáskorlátozott és a gyengén látó fiúnak a szüleik beavatása nélkül, egy bortúrának álcázott kiránduláson eljutni a tőlük párezer kilométerre lévő, „speciális vendégeket” váró bordélyházba. Ezt a súlyt nem kisebbíti a röhögtetés igénye sem, mivel – bár a film humora remek – Geoffrey Enthoven rendező azonnal feláldoz egy jó poént a hitelesebb lélekrajzért, árnyaltabb karakterábrázolásért. De a film készítői ennél nem hatoltak mélyebbre az egyediesség sűrűjében: a sztori épp olyan kiszámítható, a fordulatok épp úgy nélkülözik a meglepetéseket, a konfliktusok és megoldásaik épp ugyanolyanok, mint a sokkal bugyutább konkurensekéi. Szép film a Hasta la Vista!, de megvannak a maga fogyatékai.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1152 átlag: 5.52 |
|
|
|
|